Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

161 Az állami kikötő tehát átmenő-forgalmi és kereskedelmi. így Baden Mannheimot, Pfalz Ludwigshafent, Hessen Gustavsburgot tette meg állami kikötőnek, még pedig legtöbb esetben a vasút kezdeményezésére. A vasút tehát fölismerte a víziút fontosságát, míg Franciaországban a kétféle út versenytársat látott egymásban. Míg Németországban a Rajnán a szállítás rendkívül olcsó, addig Franciaországban közel a vasútéval egyenlő áiú a víziszállítás. Egy 300 km-es viziszállítás Franciaországban is olcsóbb, mint az ugyanoly hosszú vasúti szállítás. De már egy 500 km-es szállítás, melyből 300 a víziútra, 200 a vasútra esik. az átrakodás miatt drágább, mintha az áru az egész 500 km-t vasúton tette volna meg. Németországban az ily vegyes szállítás a nagyon olcsó víziút miatt kevesebbe kerül. A vasút teremtette meg az átmenő kikötőket Németországban az áruk szétosztása és főként a Svájcba való szállítása okából. Mannheim volt az első vasútlétesítette kikötő. A szomszédos német államok versenyre keltek Badennel és sorban létesítették kikötőiket. Strassburg kikötőjének fejlesztése állami okokból visszamaradt, de később reá is gondot fordítottak. Az állami kikötők tehát a vasút áruellátására szolgáltak. A békekötés a több államon keresztül folyó s a tengerrel közvetetlen kapcsolatban levő Rajnát nemzetközi szállítóúttá tette s ezzel új lendületet adott a forgalmának. A rajnai kikötők szerepe tehát olyan, mint a tengeri kikötőké. De Németország nagyobb erőfeszítést tett e kikötőknek vasúti hálózatába való bekapcsolására, mint Franciaország a tengeri kikötőinek bekapcsolására. Csak Angliában és az Egyesült Államokban látunk ilyen kikötői vasúti gócpontokat, mint Németországban. Itt még az egyes államok versenye is közbejátszott az egyes kikötők fejlesztésére, mert minden állam a maga vasúti hálózata részére akarta biztosítani a forgalmat. Franciaország tengeri kikötői mind egyforma demokratikus elbírálás alá estek, mert itt minden vasút egy állam tartozéka. Franciaországban alig van verseny a kikötők közt. A német kikötők versenyét a vasutak egyesítése csökkentette. Ezt az egyesísést a versaillesi szerződés és a weimari alkotmány hozta létre. Ujabban a vasúti hálózat a hosszú i'it arányában olcsóbbá teszi a szállítás díját s a nagy távolságok könnyebb érintkezésére törekszik. A hálózat egyes részeinek politikai elkülönülése megszűnt s Poroszország közvetlenebbül érintkezik a déli államokkal. Ez a körülmény a víziszállításra érzékeny csapást mért s a hajózás élénk tiltakozása lett a következménye. A kisebb, helyi érdekű kikötők kezdik elveszíteni jelentőségüket s a birodalmi vasúti hálózat az állami, a vasút létesítette kikötők fejlesztésére mindent elkövet. 1. Az állami kikötők forgalmának fejlesztése három módon történik : 1. A rakodó terek olcsó bérletével vagy a bér megszüntetésével ; 2. A kikötők kihasználásának a közigazgatás által ingyenessé tételével ; 3. Vasúti kedvezményes tarifák létesítésével. Az állami adminisztráció főként a tranzitó-forgalmat és az árútárakat fejleszti. Az átmenő forgalom a vasút részéről mint kikötőcél szerepel ; az árutárak mint az áruk és a forgalom állandósítása szerepelnek. Az ipari berendezések inkább veszteségként jelentkeznek a vasútra nézve. De az ipari telepek állandóan termelvén az árut egyik évről a másikra, a kikötő forgalmának állandó elemei s megtudják fizetni az általános költségeket a kikötő időszaki forgalomcsökkenésekor is. A téli forgalom a Rajnán kisebb, mint a nyári : lia nem volnának gyárak és raktárak, 10