Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

147 gőzlokomotívokkal történt. A légnyomású lokomotívok 100—70 kgcm

2-kinti nyomással működnek és 25 vagont vontatnak. A gőzlokomotívok 50-—70 vagont. 1 vagon 2'5 m

3 anyagot visz. A vasút 0'75 m nyomtávolságú. Minden munkahely föl van szerelve sűrített levegőelőállító készülékkel, javító műhelyekkel, homok őrlővel, szénraktárral, irodahelyiségekkel. 2000 kw-os áramfejlesztő volt a déli, 1000 kw-os az északi munkahelynél. 3-fázisú áramot termeltek. A falazott boltozat vastagsága lehetően egyenlő volt mindenütt s a falazat és a szikla közötti űrt törmelékkővel töltötték ki. De mivel sokkal jobb lett volna a falazatot a szikláig készíteni, helyenkint úgy jártak el, hogy váltakozva egy-egy gyíírűt egészen a szikláig falaztak, míg a szomszédgyűrűt a megszabott vastagsággal készítették s a boltozat és szikla közötti részt kézzel rakott törmelékkővel töltötték ki. Ahol a boltozat ] m-nél nem volt vastagabb, 1 rétegben falazták ; az 1 m-nél vastagabb boltozatot két réteg faragott kőből építették s a fennmaradó közt közönséges falazattal pótolták. A falazathoz kemény mészkövet használtak. A homokot a mészkő fölaprózásával nyerték. A kötőszer az úgynevezett tengermelléki mész volt. A boltozat mintázásához és dúcolásához vasvázat alkalmaztak, melyet a falazás után 7 napra .távolítottak el. A tervek szerint az alagút medencéjének fenekét nem falazzák ki, csak ott, ahol a nyomás megkívánja. Itt 1—

Г2 m vastag fenékfalazatot irányoztak elő. Ügy számítottak, hogy az .alagút megépítésekor csak csekély mennyiségű vízre bukkannak s szivattyúzásra csak 50 lóerőt irányoztak elő. Azonban a déli fejtől 130 m-re bő forrást találtak, mely másodpereenkint 00 l-t adott. Majd 3008 méterre a déli fejtől másodpereenkint ugyancsak 60 l-t adó, 3 kgcm

2-kinti nyomás alatt levő forrásra bukkantak. Eleinte azt hitték, hogy csak dolomitos zsákból táplálkozik a forrás, de azt tapasztalták, hogy még ma is bőven ael vizet. A szivattyúk számát 3-ra, majd 8-ra emelték s végül 12 szivattyút voltak kénytelenek alkalmazni s még így is néhány napig a munkahely víz alatt volt. Megpróbálták a forrásos, dolomitos szakaszt cementföcskendezéssel eltömni és sikeiült a vízmennyiséget 35 l-re csökkenteni. Majd csatornát nyitottak a víz számára s többszörös szivattyúzással sikerült a vízbajt legyőzni. Egyébként az alagút több helyén is fakadt víz. melynek menyisége maximumban összesen 500 l-re rúgott. Esős időszakban a fakadó víz mennyisége 580 l-re is fölemelkedett s elöntötte a munkahelyet úgy, hogy 15 napig szüneteltetni kellett a munkát. Száraz időszak alatt 160 l-re apadt a vízmennyiség másodpereenkint. A szivattyúzás teljes költsége 1,800,000 frankra rúgott. Az alagút építésekor váratlan nehézségek is támadtak. Az északi fejtől 618 m-re, a 103 sz. alagútgyűrünél a sziklát felső apti-réteg alkotta, mely erősen gyűrődött volt, néhol szappanos fényt mutatott. A boltozat dúcolásához nem 9, hanem csak 5—5 támasztógerendát alkalmaztak mindkét oldalon. Egy éjjel az egész sziklatetőzet beomlott s mintegy 150 m

3 hullott alá ; a támasztófák összetörtek. A támadt űr 3 oldalú giilához hasonlított. A 102-ős gyűrűnél pedig nagy repedések mutatkoztak, előre jelezve, hogy a baj tovább fog terjedni. A vállalkozó sietve alkalmazott gerenda- és pallódúcolásokat, de nemsokára egy még nagyobb, 250 m

3-es beomlás következett be. Sőt repedések mutatkoztak a 106, 109 és 112. számú gyűrűknél is. A legközelebbi feladat volt a beomlás terjedésének megakadályozása. Ezért a 101, 104 és 109 gyűrűknél 1 m. vastag keresztfalakat húztak, melyek fönntar10*