Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

1923. év. I. JANUAR—FEBRUÁR. 1. A szulinai Dunatorkolat megjavítása. (Amélioration de l'embouchure de Soulina (Danube).) A mérnöki bizottság jelentése. Az Európai Dunabizottság tagjai 1921 január 21-i ülésében elhatározták, hogy minden képviselt állam, nevezetesen Franciaország, Nagybrittannia, Olaszország és Románia egy-egy mérnököt küld ki, hogy véleményt mondjanak a Dunatorkolatmegjavítására szükséges munkálatokról. E bizottság tagjai : Charguéraud, Maurice Fitzmaurice, kit később Maurice F. G. Wilson váltott föl, dr. Luigi Luiggi és Popesco. A szulinai Dunaágban a hajózóér folyton változtatta helyét s a mélysége erősen csökkent. A torkolat helyzetét a 4 mérnök megvizsgálta s egyhangú véleményt nyilvánítottak róla. 1894 végéig, vagyis 30 évre a főmunkálatok befejezésétől számítva, 20% láb (1 láb = 0'3048 m) mélység állott elő a torkolatnál természetes úton, kotrás nélkül. 1894-től 1914-ig kotrás segítségével 24 láb (8 m) mélységet tartottak fönn. 1914 júniusától 1921 júniusáig a 20—21 láb mélységet 3 kotróval csak nehezen tudták fenntartani. 1921 júniusában 22, majd 23y

2 láb mélységet állítottak elő. 1895-től 1919-ig az évi kotrás mennyisége 260,000 m

3-től 704,000 m

3-ig fokozódott. A beépített munkálatok tehát egymagukban véve nem elégségesek a szükséges mélység fenntartására s csak kotrással lehetett a kívánt mélységet elérni. Megkétszerezve a 20 év előtti kotrást, még sem tudták fenntartani az akkori mélységet. A torkolat föliszapolódásának folyami és tengeri okai vannak. A folyami okai : az árvizek, a vízmennyiség megoszlása a folyamágak közt, a lebegő hordalék mennyisége és minősége, a partok elmosása ; a tengeri okok : a szelek, viharok, parti áramlatok. Állandó főok a delta folytonos előhaladása a tengerben, a változó főok a Duna vízjárása. Ha a folyó csöndes s nem igen emelkedik a középvízállás fölé, vize tisztább. Akkor nincs hordaléklerakodás, sőt a víz még elragadhatja a tenger felé a már leülepedett hordalékot. Nagy árvizek idején a hordaléklerakódás jelentékeny. Azt lehetne hinni, hogy a Dunaág megromlását a folyam kedvezőtlen vízjárása okozta s ha újabb, áradásmentes évek következnek, a mélyebb hajóút ismét helyreáll. Ezt annál inkább következtethették, mert kotrással a 20 lábas mélységről a 23 y

2 lábas mélységre tudtak lemenni. De a dolog nem így van. A megépített hullámtörők, melyek egyideig megakadályozták a rekeszzátony feltöltődését,