Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - IV. Dr. Réthly Antal: Az Alföld csapadékviszonyai és a fásítás mikrometeorológiai indokolása

79 egy emberöltőn át álláspontján megmaradt és szolgálta ezzel a téves felfogással is a fásítás nagyon fontos ügyét. Sajnos, az Alföldnek egyik elfelejtett apostola maradt ! Azonban örömmel megállapíthatom, hogy újabban az erdészeti szakirodalomban olyan határozott hangok is hallatszanak, amelyek a helyes felfogás mellett foglalnak állást. így Magyar Pál (21), mint erdész -— és vele együtt újabban már több más erdész is — élénken tiltakozik az erdősítés csapadéknövelő és klímaváltoztató hatása ellen és az Erdészeti Lapokban tudományosan megalapozott állásfoglalással áthidalja az ellentéteket. Egyik tanulmányából kiemelem a következőket (17. oldal) : „Az Alföld fásítása mindezek szerint klimatikus szempontból lehetséges, tehát az Alföld a fatenyészetre nem kedvezőtlen. Minthogy azonban fásítási szempontból nem a jobb minőségű, mezőgazdasági művelés alatt álló területek, hanem mindenképen értéktelen, hasznavehetetlen vagy minimálisan keveset produkáló sivár homokbuckák és szikes legelők jönnek elsősorban tekintetbe, — innen az Alföldfásítás problematikus volta, — tehát nem klíma-, hanem mindenekelőtt talajkérdés. Nem is lehet másként, mert hiszen a klímát nem változtathatjuk, a klímával szemben mi nagybani fásítást sohasem végezhetünk tartós eredménnyel, mint ahogy az orosz steppefásítási kísérletek is kudarcot vallottak." Örvendetesnek tartom, hogy végre 10 év multán felismerték az együttműködés szükségességét, amit igazol az Erdészeti Lapok (22) ,,A békesség kedvéért" című krónikafejezete is. Éppen ezért nagyon sajnálom, hogy annak idején a törvényjavaslat készítésekor nem szólították fel a Meteorológiai Intézetet, hogy ebben az ügyben véleményt adjon, mert bizonyára az indokolás éghajlati alátámasztása egészen másképen hangzott volna. Egyébként, hogy engem személyes célkitűzések nem vezettek a kifogásolt mondat megírásakor, hogy nagyrabecsüléssel viseltetem a hazai erdészeti kutatás és minden irányú munkája iránt, az alföldi csapadékviszonyokról irott tanulmányomat megelőzőleg Az Időjárás (23) meteorológiai folyóiratban megjelent cikkemmel is igazolom, mert hiszen abban a hazai erdészet nagyszabású munkáiról ekkép nyilatkozom : „Ez a szükséglet hozta létre a püspökladányi szikkísérleti telepet, ami az állami erdészet volt nagynevű vezetőjének, Kaán Károlynak igazán el nem múló nagy érdeme. Magyar Pál volt a kísérleti telep kitűnő vezetője, a kísérletek eredményeiről számol be tanulmányában és máris látjuk azt, hogy a hazai erdészetnek ismét sikerült legsúlyosabb problémáink egyikét úgy megfogni, hogy a legteljesebb elismerést és a közmegnyugvást váltja ki. Ilyen súlyos probléma volt annak idején a delibláti homok megkötése is, ami nem sikerült mindaddig, míg nem az erdészek vették a kezükbe és a mezőgazdasági érdekeltséggel folytatott éles harc után a siker koronázta Ajtay Jenő nagy munkáját. Közel egy emberöltőn át volt alkalmam látni tének súlyával egyenlő ! Mily óriási tehát azon víztömeg, melyet egy fasor, egy erdő, ugyanazon idő alatt a levegőnek átad ! ?" (16). „A szárazság ellen egyedüli menedékünk s egyedüli biztosítékunk a faültetés." (13)