Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

92 V = S

my + I ay

2 hol a valamely együttható. A munka bármely pillanatban a turbinán átmenő vízmennyiség és a nyomómagasság szorzata. A turbinán átmenő vízmennyiség : dV = (S

my + ay) dy A nyomómagasság pedig a két vízszínmagasság közötti különbség : h = y — z, hol z a dagály magassága, mely, ha a dagály egyszerű, a A z = — cosx <& 2nt képlettel fejezhető ki. E képletben x = —— > hol т a dagály tartama és A pedig a dagály kilengésmagassága. Néha a z értékét sorbafejtéssel állapíthatjuk meg : Z = M cos X + N sin 2 x-\-P. cos 3 x-f . . . Az y értéke meghatározható, ha a medence színtjének változástörvénye adva van. Ha a vízmennyiségnek kell állandónak lennie : dV = к • dx V = к x+C S

my+ jayZ+C = kx Ha azt kívánjuk, hogy a termelt energia maradjon állandó, akkor a vízmenynyiség és esés szorzata kell, hogjr állandó maradjon, vagyis (

у—z) dN = к • dx. Továbbá föltehetjük, hogy a medence szintjének változása lineáris függvény ; y = b + mx. Ha grafikont használunk a változás kifejezésére s a vízszíntes tengelyre az időt, a függőlegesre a magasságot visszük föl, ebben az esetben egyenest kapunk. Valóságban a medence szintjének változása e 3 föltevés egyike szerint sem történik. Ha azt akarjuk, hogy az árapály energiája állandó maradjon valamely dagály esetén, már másnapra más szabály szerint kell eljárnunk mint előző nap. Ezért nem is kívánjuk az energia állandóságát. A lineáris változás a legegyszerűbb követelmény és leginkább megközelíti a valóságot. Az árapály hasznosítása lehet egyetlen, kettős kihasználású medence segélyével, midőn teléskor és üiüléskor egyaránt járnak a turbinák. Ha több medencénk van, egyeseket félig tölthetünk emelkedő vízkor és dagály kulminációkor és a dagály második részében más medencéket ürítünk félmagasságig. Ezek a társult medencerendszerek. Ez két medence egyszerű kihasználással, mely megfelel 1 medence kettős kihasználásának.