Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

937 A hajóút világítása La Martinière fölött 13, különféle színű parti lámpával történik. La Martiniére alatt a homorú parton 13 parti lámpával, az ellenkező oldalon 6 világító lábbogóval történik. Mivel a munkálatok következtében Paimboeuf fölött az előirányzottnál nagyobb mélységeket állíthatnak elő, fölmerült a Saint-Nazaire és Paimboeuf közötti szakasz szabályozásának kérdése is. s itt egy jó hajóútvonal megvalósítása tanulmány alatt van. II. Nantes kikötőjének már a rómaiak idejében megvolt a fontossága, de a XIX. század második feléig nagyon kisszerű kikötőmunkálatokat létesítettek itt. Csak a XIX. század hetvenes éveiben készítették a ferde hajlású partok helyett a függőleges partfalakat, melyek aztán később, a forgalom növekedésével, egyre nagyobb terjedelemben s egyre célszerűbben épültek. A kikötőnek azonban főveszedelme volt a feliszapolódás. Évenkénti kotrással próbálkoztak, de ez költséges volt. Eleinte úgy gondoltak ezen segíteni, hogy a Loirenak kikötésre leginkább szolgáló jobb ágát a város fölött és az ág alsó torkánál elzárják s így óriási zárt kikötőt nyertek volna, melybe a be- és kijutás zsilipek segítségével történt volna. A folyó balága szolgált volna a vizek levezetésére. Azonban e terv kivitele sok költségbe került volna s elállottak tőle. Ezért a torkolati bejáró szabályozásakor elért sikeren felbuzdulva, azt határozták el, hogy a mélységek fönntartására természetes, önműködő módot választanak s a kikötő fölszerelését növelik. Ez az elfogadott mód sokkal kevesebbe került a nagy zárt kikötő létesítésénél. A Loire télen homokot, nyáron iszapot szállít. Az előbbi lerakódások nem okoznak sok bajt ; az iszap eltömi a kikötőt kisvíz idején s eltávolítása, csekély összetartása miatt, nehéz. Az iszaptömeg súlypontja télen, az áradáskor, lejebb tolódik s a víz Paimboeuf ig tiszta marad. Nyáron Nantes felé tolódik a súlypont kisvíz idején s a dagály benyomja a kikötőbe. Az apály áramlása csekély sebességű, kisvízkor 0-10 m-re is leszáll másodpercenkint úgy, hogy az iszapot nem tudja elszállítani. Ezért az apály áramlásának sebességét növelni kell, hogy az iszapolódás ne történjék meg. Arra kell törekedni, hogy sebessége ne szálljon az 1908., 1909. és 1910. évi sebessége alá, mikor nem rakódott iszap a kikötőbe. Igaz, hogy az előző években, mikor nagy iszapolódás történt, a kisvíz színe 0 alá szállott Montjeannál, míg az említett 3 évben 0 fölött maradt. Az apály sebessége a dagály alatt tárolódó víz mennyisége és a folyó vízhozományának függvénye. Nantes fölött csak kevés víz tárolódik a dagályból s ha még a folyó is kevés vizet hoz, az apály jelentéktelen sebességgel áramlik lefelé. Hogy megnöveljék a sebességet, a Nantes fölötti szakasz dagálytároló képességét kell megnövelni. Míg a dagály szine majdnem vízszintes, a kisvízé erős esésű. Ez esés nem egyenletes. Helyenkint fenékhátak állanak ellen. El kell távolítani az áramlat akadályait, a gátakat, a hidak magas küszöbét, hogy a dagály szabadabban áramolhasson fölfelé. Ha tehát természetes, vagy mesterséges úton mélyítjük a medert Nantes fölött, megnövelhetjük a dagály tárolódását. Erre a célra hármas munkálat szükséges : 1. a Nantes alatti és feletti kisvízi bukás eltüntetése ; 2. a Loire szabályozása Nantes fölött ; 3. kotrás. A Loire Nantes felső részén két ágra szakad. Az északi, vagy jobboldali (Saint-