Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

92 Az 1903. évi törvény nem rendelkezik a Paimboeuf alatti szakasz szabályozásáról, mert itt a 6 m merülésű hajók járhatnak. A szabályozás alá vett szakaszon első dolog volt a hajóút helyes nyomának megállapítása. Görbületekben és ellengörbületekben vezették a hajóutat, vigyázva, hogy a homorú partok ne kerüljenek szembe egymással, mikor is egy ugyanazon keresztmetszetben két mélység állott volna elő. A mederszélesség a szabályozás kiindulópontjától, hol 300 m a szélesség, fokozatosan nő lefelé a szabályozás alsó pontjáig, hol 900 m, hogy az árapály ki- és bejárásának szabad útja legyen. A növekedés majdnem lineáris viszonyban van a hosszúsággal. Az új hajóutat folytonos kétparti kőhányás segítségével létesítették. Csak a balparton hagytak 900 m-es közt, hogy az árvizek a Migron-ágban lefolyást találjanak, továbbá nyílások vannak benne a lecsapoló- és öntözőárkok részére is. A kőhányásnak különböző alakja van aszerint, amint egyszerű partvédőmű, vagy pedig önálló töltés. Mind a partvédőmű, mind a kőtöltés koronaszélessége 2 m, melyből 0-96 m kőrakat, melynek vastagsága 0-6 m. A lejtők 1 : 1-25-höz hajlók. Az új hajóút megkívánta egyes szigetek levágását, valamint a partoknak az új vonalba illesztését. E szigetek anyaga agyag, helyenkint homok úgy, hogy megbontásuk szívó-nyomó szivattyúval történhetett. Az anyagot egész 900 m távolságra szállították csöveken. 1 m

3 ily földmunka szállítással 0-61 frankba került. Ezenkívül a hajóútban kotrást is alkalmaztak. A kotró is el volt látva nyomókészülékkel. 10 óra alatt 3000 m

3-t kotortak és szállítottak maximum 900 m távolságra ; 1 m

3 kotrása és szállítása a berendezés törlesztéses kamatát is számítva 0-244 frankba került. A kikerült anyag nagyrészét г kőtöltések háta mögé szállították feltöltésül. Az így létesült új, feltöltött területeken a régi lecsapoló- és öntözőárkokat végig kellett vezetni az új partokig és hosszanti gyűjtőcsatornákat létesítettek a természetes partok mentén. A csatornameghosszabbítások úgynevezett Fargue-féle töltések segítségével történtek. Cölöpöket vertek le sorjában 1-7 m távolságra, foglaló gerendával kötötték össze őket s rőzse- vagy deszkaburkolattal látták el. A feltöltés ellensúlyozására a cölöpsor másik oldalán kőtörmelékből és kőrakatból készítettek ellennyomást. A megkezdett munkálatok már is azt az eredményt mutatják, hogy a fenékhátak magassága és terjedelme fokozatosan megcsökkent úgy, hogy sokkal kevesebb kotrással állítható elő a 3 m kisvíz alatti mélység, mely a 6-4 m-es hajózó mélységet létesíti dagály idején. E remény a középkeresztmetszetekre vonatkozó tanulmány alapján alakult ki. A dagály eleven erejét a torkolati öbölben az F

3 szorzat fejezi ki. hol S a középkeresztmetszet, F a középsebesség. Ha a folyót kellően szabályoztuk, e szorzat értéke alulról fölfelé fokozatosan csökken. Ha a dagályhullám szabadon futhat előre a torkolati öbölben s kimagasló fenékhátak nem zavarják menetét, a F sebesség állandó marad nagy hosszúságban úgy, hogy az elevenerő a középszelvény változásának függvénye lesz. Ha S a t pillanatban a középszelvény nagysága dagálykor, akkor