Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

73 60° hajláson túl a külső boltozatív az e pontban húzható érintő meghosszabbításában halad. E szabály szerint, ha a boltozat belső színe köralakú, bármely helyen könnyen megállapítható a falvastagság. Vannak képletek, melyek segítségével a boltozat egyes részeinek súlya kiszámítható s belőle az illesztés hézagaiban mutatkozó nyomás. A szerző részletesen ismerteti az idevonatkozó számításokat, ama föltevéssel, hogy a boltozat csak a saját súlyát hordja. Ha még külön terhelés is van, ezt még külön hozzá kell adni a boltozat súlyához. A nyomásvonalnak a boltozat belső harmadában kell maradnia s a nyomásnak nem szabad a megengedhető (faragott kő esetén több mint 30 kg cm

2-ként) nyomásnál nagyobbnak lennie. E számítást végrehajtja nemcsak a félköralakú boltozatra, hanem a lapult boltozatok különböző eseteire is. A tetőn lévő boltozatvastagság e

0 értékét félkörboltozatra, ha a nyílásszélesség 2a, a következő képlet fejezi ki : e

0 = 0-04 a. Ha a boltozat lapult, e

0 = 0-03 a, sőt e

0 = 0-02a. képletet használnak a lapultság mértéke szerint. Míg hídboltozatok esetén e képetek segítségével az állványzat, illetve dúcolás erőssége megállapítható, mert a boltozatnyomás (a híd felépítményének nyomása nélkül) ismeretes, illetve a képletekkel számítható, addig e formulák az alagútboltozatokra nem alkalmazhatók, mert az alagútboltozat és a termett szikla, illetve föld közötti tért ki kell tölteni s a boltozat mindjárt megkészítésekor a teljes terhet hordja. E teher két részből áll : a boltozat súlyából és a földnyomásból. A saját súlyból eredő nyomás a Rove-alagútban csak 3 kg cm

2-kint, bár a faragott kő 30 kg/cm

2-t is kibír. Ebből a szempontból véve nincs miért vastagabbra venni a boltozatot a vállon, mint a tetőponton. Ami a földnyomást illeti, ez nem olyan, mint a híd terhelése, mely függőleges irányú s melynek nagysága mindig számítható. A földnyomás nagysága az alagútban ismeretlen s iránya nem függőleges, hanem vízszintes összetevője is van. Az alagútboltozat alakja tehát más, mint a hídboltozaté s nincs reá ok, hogy az alagútboltozat vastagságát is úgy méretezzük, mint a hídét. Némelyek szerint a földnyomás az alagútban a fölötte lévő földréteg vastagságától függ ; mások szerint pedig nem függ ettől a vastagságtól. Ez utóbbi vélemény a valószínű. Azok a kísérletek, melyeket Roberts magot tároló silóban végzett, azt mutatják, hogy a fenékre gyakorolt nyomás megszűnik növekedni a silo kétszeres átmérőjének magasságában. Ez eredményt Jamieson és Janssen kísérletei is igazolták. A német mérnökök egyrésze azt véli, hogy a földet tartó boltozatra gyakorolt nyomás nagysága a föld természete szerint változik ugyan, de alakja körülbelül állandó marad s a nyomás metszete parabolával, vagy még jobban félellipszissel ábrázolható. Az ellipszis egyik tengelye vízszintes, másika függőleges. Az ellipszis függőleges tengelye a föld természete szerint változó s annál nagyobb, mennél kisebb a föld összetartása. A vízszintes tengely nagysága rendesen a boltozat átmérője, némelyek szerint pedig annál nagyobb, mennél kisebb a földanyag összetartása. Az alagútboltozat fölött tehát félellipszisalapú nyomáshenger helyezkedik el, mint a támasztó fal mögött nyomásháromszög. De míg ez utóbbi nagysága úgy-ahogy számítható s az eredő hajlása a földfelszín hajlásával változó, addig a nyomáshenger nagyságának számítására nincs kellő adatunk, sem az irányára vonatkozóan. Az alagútbeomlások története azt mutatja, hogy a boltozatra nemcsak függő-