Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

70 sebességgel közlekedő hajóknak. Úgy tervezték, hogy helyenként hajókitérőket készítenek, de ezt a tervet elvetették s elhatározták, hogy az alagút szélességét 22 m-re veszik, melyből kétoldalt a vontató utak 2—2 m szélességet ütnek le úgy, hogy a hajók részére 18 m szélesség marad. Ez elég a kétirányú folytonos közlekedésre. Az alagútnak ily méretre való kiépítése 17,800.000 frankkal növelte a költségeket. A költségek tehát, melyeket 71 millióra irányoztak elő, 88-8 millióra emelkedtek. Ezenkívül az alagút 1-2 millió m

3 anyagának tengeren való szállítása Marseille kikötő építéséhez, mi 840,000 frankba került, továbbá a Berre-tóban menedékkikötő létesítése (600.000 frank) nincs az összegbe számítva. E két összeggel együtt az előirányzat 90,240.000 frankra rúg. A Marseillei-öblön és a Berre-tavon keresztülvezető csatornarész két kőhányásból készült töltésből áll, melynek tetejére ülepedés után falazott koronát építettek. Mindkét csatornaszakaszon itt-ott megszakították a töltések folytonosságát. A Berre-tótól (Martigues) Port-de-Bouc-ig (Földközi tenger) terjedő szakaszon a csatorna építését a Berre-tóban létesítendő menedékkikötő létesítése tette bonyolódottá. Itt tengermenti csatorna építése vált szükségessé, hogy a kereskedelmi tengeri hajók és kisebb cirkálók a Berre-tóban menedéket találjanak. Boue kikötője és a Berre-tó közt régebben is volt már egy 12 m széles, 6 m mély csatorna, de rossz vonalozással úgy, hogy a 125 m hosszú hajók csak nehezen tudtak átmenni rajta. Ezért a csatorna méretét itt 40/10 m-re vették. A Berre-tóból az áramlat a tenger felé gyakoribb, mint a tengertől a tó felé ; az arány 4:3. 1904 óta háromszor mérik napjában az áramlat sebességét 1 és 3 m mélységben a tenger melléki csatorna két pontján. Az alsó ponton 1 m-nél sohasem volt nagyobb ; Martiguesnél a belépő áramlat sebessége 1-3 m, a kilépőé 1-17 m volt maximálisan. A szélesebb csatorna 1 Baumé-fokkal növelte a Berre-tó sűrűségét. A Martigues melletti halrekesztők a csatorna építésével megszűntek. Ez nagy esemény az ottani halászok történetében, mert már Aristoteles megemlíti a halászásnak rekesztékkel való itteni módját. A halak fogása a tóba való bejárónál ugyanis nagyon könnyű. A halászat óriási mértékben föllendült itt, de a tengermelléki csatorna megnyitása után s a sószérűk szaporodásával a halrekesztők jelentősége és száma megcsökkent. A még megmaradtakat kellő kárpótlás nyújtásával az új csatorna építésekor megváltották. A régi halászó mód megszűnt s helyette hálóval fogják a tengerből a tóba és viszont vándorló halakat. Bouc és Arles közt (Rhóne-folyó) már volt egy 3 bögés csatorna, melynek csak kimélyítése és kiszélesítése vált szükségessé ; a 3 bögét megszüntetve Bouc és a Rhône között egyszintű, —2-5 m vízmélységű, horizontális fenekű csatornát kellett létesíteni. A csatorna hossza 47-4 km. Ez az új, mély csatorna a vidék lecsapolására is szolgál. A lecsapolásra kerülő Tarascon- és Arles-mocsarak összes kiterjedése 54,000 ha, melyen több mint 60,000 lélek él. Már régebben volt a vidéken lecsapolás, de tökéletlen, mert nem volt elég nagyméretű csatorna a vizek befogadására. Az új Marseille—

Rhône-csatorna Arles—Bouc-szakasza elég tágas és mély a belvizek levezetésére. Úgy számították, hogy a legnagyobb, 70 m

3 másodpercenkénti belvízhozomány csak 0-5 m sebességet okoz a csatornában, ami a hajózást nem zavarja annál kevésbbé, mert a 0-3 m-nél