Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - IV. Lampl Hugó: Az alföldi talajok osztályozása és gyakorlati meghatározása mérnöki szempontból
83 nehézségekkel jár, javaslom a négyzetalakú lyukakat eredményező fémszitaszöveteket. Minthogy pedig négyzetalakú lyukon valamivel nagyobb szemcsék is átesnek, mint a négyzetbe beírható körnek megfelelő nagyságú lyukon, ezért a fentebbi táblázatban a megkívánt lyukbőséghez legközelebb álló kisebb méretű lyukbőségű és négyszögalakú szabványos szitaszövetet választottam, így akarván az említett hibát ellensúlyozni. Alábbiakban ismertetett vizsgálataimnál a VI. számú táblázatban feltüntetett méretű szitákat használtam. A szitálás eredményeinek feldolgozásánál azonban (10. sz. ábra) a megkívánt és alkalmazott szita lyukbőségének mérete közötti különbséget, mint elhanyagolható hibát, nem vettem figyelembe. Az anyagok 0-2 mm szemnagyságnál durvább alkotóelemeinek meghatározása a fentiek szerint tehát szitákkal történhetik. Az anyag finomabb, kéttized mm-nél kisebb szemcsékből álló alkotórészeinek szétválasztását helyesebb már az úgynevezett iszapoló eljárással elvégezni. Minthogy a gyakorlatban rendszerint kéttized mm-nél kisebb és nagyobb szemcsékből álló keverékanyagok fordulnak elő, a mechanikai vizsgálat elvégzésénél mindkét eszközre, a szitasorra és az iszapoló készülékre egyaránt szükség van. Ha a vizsgálandó anyag nem tartalmaz 2 mm-nél nagyobb szemcséket, akkor célszerűbb az iszapolással kezdeni az elemzést, a szitákkal pedig csak utóbb végezni el a finom alkotóelemektől már megtisztított, durvább rész további szétválasztását. Ellenkező esetben ugyanis a szitálás elvégzése közben a finomabb részekből por alakjában számottevő mennyiség veszendőbe mehet, vagy a szita szövetéhez és a durvább szemcsékhez hozzátapaelva, visszamaradhat és az eredményt meghamisíthatja. Lehet ilyenkor a szitákkal is kezdeni a szemcsék szétválasztásának műveletét. Ekkor azonban az anyagot előzetesen megáztatva, állandó vízöblítés közben kell szitáról-szitára vinni és az egyes osztályokba tartozó szemcséket mintegy kimosni. Az utolsó szitán vízzel átöblített finom anyagot azután iszapolással vizsgáljuk tovább és választjuk szét a kívánt szemnagyságok szerint. A 2 mm-nél durvább szemeket tartalmazó anyagok szétrostálásának munkáját a szitákkal kell kezdeni. Minél durvább szemeket tartalmaz az elemzésre váró anyag, annál több anyagot kell a vizsgálathoz használni. így a 2 mm-nél finomabb szemeket tartalmazó anyagokból 10 g-ot, az 5 mm-t meg nem haladó szemű anyagból 100 g-ot, a durva homokos kavicsból már legalább 500—1000 g-ot kitevő mennyiséget kell vizsgálat tárgyává tenni. 5. Az iszapoló eljárás. Az iszapoló eljárás azon alapszik, hogy a különböző nagyságú szemcsék a vízben különböző sebességgel, illetőleg egyenlő magas vízrétegen át különböző idő alatt ülepednek le. A közel gömbalakú és különböző nagyságú szemcsék ülepedési sebességének általános képlete CGS rendszerben (ahol a gramm a tömegegység) Stokes szerint v = 2 r J^-SJg ahol r = a gömbalakú szemcse sugara cm-ben, 6*
