Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - IV. Lampl Hugó: Az alföldi talajok osztályozása és gyakorlati meghatározása mérnöki szempontból

80 Olyan fúróra, vagy különleges eszközre volna tehát szükség, amellyel egyes eredeti állapotban lévő olyan mintadarabokat lehetne még a lazább szerkezetű és talajvíz alatt fekvő rétegekből is a felszínre hozni, amelyekből a réteg eredeti tömöttségére biztosabban lehetne következtetni és valódi szemszerkezetét pontosan meg lehetne állapítani. Sajnos, eddig minden törekvés meddőnek bizonyult, amely olyan fúró szerkesztését tűzte ki célul, amellyel a lazább szerkezetű anyagoknak talajvíz alatti rétegekből eredeti összetételben való felhozatalát minden esetben biztosítani lehetett volna. A gyakorlatban az ilyen célzattal szerkesztett, zártköpenyű és elzárható keskeny réssel bíró, hengeralakú tányérfúrók sem váltak be, mert a finomabb anyag a hengeres fúrónak a vízrétegen keresztül való kiemelésekor fellépő szívó hatás következtében a legkisebb rázkódtatásra még a hengeres tartányból is kifolyik. Az egyedüli biztos mód, amely lehetővé teszi, hogy az altalajból eredeti állapotú mintákat gyüjtsünk, a talajrétegek közvetlen feltárása. Ez megfelelő rézsűkkel kiképzett nyilt gödrök nyitásával és 1-50—2-00 m átmérőjű kutak, vagy 1 X 2 m méretű ducolt aknák mélyítésével történhetik. A költségek azonban a kutatás mélysége tekintetében hamar határt szabnak, nem is szólva a pneumatikus kutakkal való talajkutatás igen költséges módjáról. Abból a tényből kiindulva, hogy a sűrűbben és nagyszámban végzendő talajkutatásoknál mint gazdaságos eljárás, ezidőszerint mégis csak a fúrás jöhet tekintetbe, azért azt a legnagyobb figyelemmel, gondossággal és lehetőleg állandó felügyelet mellett kell végezni. Az eljárásban rejlő tökéletlenségeket pedig azzal kell ellensúlyozni, hogy a megfigyeléseket minél több tényezőre kiterjesztve, jegyzőkönyvbe foglalunk minden olyan körülményt, amely érdekelhet és amelyet később a fúrással feltárt anyag vizsgálatánál és meghatározásánál, illetőleg a talaj fizikai tulajdonságainak megállapításánál felhasználhatunk. Ezért a helyszínén vezetett fúrási jegyzőkönyvbe, vagy naplóba a szokásos naplói adatokon kívül mindenkor a következőket kell feljegyezni : 1. Hogy egyes anyagminták milyen fúróval (kanalas, csavaros vagy szelepes fúróval) emeltettek ki, mert ebből bizonyos mértékben következtetni lehet a réteg tömörségére. 2. Bejegyzendő a talajvíz magassági kottája és minden esetleges változása. 3. Kívánatos, hogy a fúrásnál alkalmazott gyakorlott fúrómesternek a kiemelt anyagmintákra vonatkozó befolyásmentes egyéni helyszíni megállapításai mindig bekerüljenek a naplóba. Tehát ne oktassuk ki a munkavezető pallért, miként határozza meg és nevezze el az anyagokat és ne adjuk kezébe a talajok osztályozási sémáját. Ilyen módon igen értékes és a gyakorlat szempontjából fontos tapasztalati megállapítások birtokába juthatunk, amelyeket később a belső vizsgálat alkalmával megfelelően mérlegelve, előnyösen is használhatunk fel. 4. Bevezetendő legvégül a talajmintának a kiemelés alkalmával észlelt színe, vagy színeződése. 2. A talajokat jellemző mechanikai és fizikai tulajdonságok. Hangsúlyozottan kiemelem, hogy amint az altalajok fentebbi osztályozását is csak főként a mérnök és geológus szempontjából végeztem, a talajkutató fúrá-