Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - IV. Lampl Hugó: Az alföldi talajok osztályozása és gyakorlati meghatározása mérnöki szempontból
75 Ennek előrebocsátása után tegyük fel most már, hogy valamely finom, legömbölyített élű és elég egyenletes szemnagyságú homok valamely rétegben meglehetősen kedvezőtlen elhelyezkedésben, nagy pórus-volumennel települt, a hézagokat pedig a talajvíz tölti ki. Mihelyt ezt a réteget bármiképen megbolygatom és a szemcsék elhelyezkedési módjában fennálló labilis egyensúlyi állapotot megbontom, akkor a hézagtérfogat a szemek tömörebb elhelyezkedése mellett hirtslenül kisebbedik. A hézagokat kitöltő víz azonban térfogatát nem változtatja, egykönnyen és gyorsan eltávozni nem tud és így egyszerre az a helyzet áll elő, hogy több a víz, mint a hézagtérfogat. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyes homokszemcsék vízzel körülvéve, egymással nem érintkeznek, tehát mintegy lebegnek. Vagyis megszűnik, vagy legalább is csökkenik a szemcsék közötti súrlódás és ezzel már az anyag folyóssá is vált. A talajvíz nyomása alatt álló, ilyen megbolygatott homokréteg egyensúlyba nem jöhet és a felfakadó talajvízzel együtt folyik. Ez a folyós állapot addig tart, amíg mozgás van, illetőleg a feles víz a homokból el nem távozik. A folyós homok ellen egyedül biztos védelmet csak az ad, ha a vizet a folyásra hajlamos vagy veszélyes talajrétegből például talajvízszín sülyesztéssel eltávolítjuk. Megjegyzem, hogy az ilyen homokrétegek nyilt feltárás nélkül is folyóssá válhatnak, ha a talajt valamiképen rezgésbe hozzuk, vagy például sűrű ütésekkel bontjuk meg a kedvezőtlenül elhelyezkedett szemcsék labilis egyensúlyát. Ezt főként cölöpök leverése alkalmával tapasztalhatjuk, amikor az altalaj bizonyos esetekben annyira folyóssá válhatik, hogy a már levert cölöpök mintegy felúszva, kiemelkednek a talajból. Földrengéseknél is gyakran törnek fel az altalajból mélyebben fekvő folyós homokrétegek homokvulkánok alakjában. Ezzel kapcsolatosan rá kell mutatnom a folyós homokrétegre épített szivattyútelepek veszedelmére : Tegyük fel, hogy valahol nagy nehézségekkel megküzdve sikerült egy szivattyútelepet homokba vert cölöpökre alapozva megépíteni, s azután a szivatvtyúk meghajtására robbanó motorokat állítanak be. Amikor ezekkel a gyorsjárású robbanómotorokkal az üzemet megkezdik, tapasztalatból tudjuk, hogy az egész gépház és környéke rezgésbe jön. Ha az altalaj nagy hézagtérfogattal ülepedett, folyásra hajlamos homokból áll, ez már elégséges lehet ahhoz, hogy a homok megfolyósodjék és a gépház veszedelembe kerüljön. A veszély elhárítására jó szolgálatot tennének ilyenkor a gépház körül előre beépített szűrőkutak, amelyekkel még a belvízszivattyúzás üzemének megkezdése előtt a szivattyúzást megindítva, a talajvizet le lehetne süllyeszteni, illetőleg a homokréteget vízteleníteni. így a homok folyósodásának elejét vehetjük és teherbírását fokozhatjuk. A gyakorlati életben a talajvíz szintje alá menő földkiemelési munkák szempontjából általában a 10—15 cm magas víznyomás mellett már folyósodé homokokat nevezik „folyós homoknak". Az ilyen, aránylag kis víznyomás mellett folyósodé homokok szemnagysága általában nem haladja meg az 5/ 10 0 mm-t. Ez a határ azonban a talajvíz hidrostatikai nyomásának emelkedésével a kavicsokat jellemző szemnagyság felé lényegesen tolódhatik el.
