Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - IV. Lampl Hugó: Az alföldi talajok osztályozása és gyakorlati meghatározása mérnöki szempontból

68 még az esetben is, ha egyébként az anyag ásványtani összetétele változatlan marad. Vagyis amíg a kavics és homok egyértelmű fizikai tulajdonságúak, az agyagok mindkettővel ellentétes sajátságot mutatnak. így például a kavicsoknál észlelhető vízáteresztőképesség a szemátmérő kisebbedése közben fokozatosan csökkenik és elérkezünk a vizet átnembocsátó tulajdonságot mutató agyagokhoz. A nem plasztikus anyagoktól eljutunk a plasztikus természetű anyagokhoz, az összenyomhatatlantól az összenyomhatóig, a térfogatállandóságtól a duzzadó és zsugorodó tulajdonsághoz stb. A különböző szemnagyságú határok közé eső alapanyagok jellemző mechanikai és fizikai alaptulajdonságát áttekinthető módon a III. számú táblázatban foglaltam össze. Az átmenet, mint már említettem, nem ugrásszerűen hirtelen, tehát éles határt az ellentétes természetű anyagok között nem lehet vonni. Amíg ugyanis az 5/100 mm-nél nagyobb szemekből álló anyagok mindig vízáteresztőek, térfogatállandóak, összenyoinhatatlanok és sohasem plasztikusak, az 1/100-nál kisebb szemcsézetű anyagok pedig minden esetben ezekkel ellentétes fizikai tulajdonságot mutatnak, addig az 1/100 és 1/500 mm közé eső szemcsékből álló anyagok egyszer ilyen, máskor amolyan tulajdonságúak. E két kritikus határérték közé eső szemcsézettségű anyagoknál a szemnagyság az anyag fizikai alaptulajdonságára már csak alárendelt hatású és egyéb tényezők és körülmények szabják meg, hogy az illető anyag a homoknak, vagy az agyagnak jellemző tulajdonságát veszi-e fel. Az 1/100 és 1/500 mm közé eső kritikus szemnagyságú anyagok tehát a jellemző fizikai alaptulajdonságok tekintetében tulajdonképen átmenetek az ellentétes tulajdonságú homok és agyag között. E határok között a szemcseátmérőtől való függetlenségből származó és az anyag magatartásában tapasztalható határozatlanság a különböző osztályozási módoknál, az ebbe a környezetbe eső határbeosztások eltérő voltából is kiérezhető. Kifejezésre jut abban is, hogy a szemszerkezet szerint idetartozó anyagoknak a legkülönbözőbb neveket adták, amelyekből azok fizikai tulajdonságára sehogysem lehetett következtetni és ami állandóan félreértésre adott okot. Ilyen idegen elnevezések a „Sand," „Staub," „Mo," „Schluff," „Schlamm," „Silt". Az anyagoknak ezen a kritikus szakaszon tanúsított határozatlan magatartása és az a tény, hogy a mondott határokon kívül az alaptulajdonságok a szemcseméretekkel szorosan összefüggnek, arra indítottak, hogy az agyagok és homokok közötti határt a kritikus szakasz alsó határával összeesően 1/100 mm szemcseátmérőben vegyem fel, amely szemnagyságig az anyagok gyakorlati szempontból még bátran nevezhetők agyagnak, mert általában annak jellemző tulajdonságait mutatják, habár a többi osztályozási módnál az agyag határa valamivel alacsonyabban van is megszabva. Általában ugyanis csak a 2/1000 mm-nél kisebb szemnagyságú anyagot ismerik el agyagnak és csak Eszakamerika ment el az 5/1000 mm-es határig. Igaz ugyan, hogy ezek az osztályozások agyag néven mindig a tudományos értelemben vett abszolút agyagot (kolloidális szerkezetű, úgynevezett nyersagyagot) értik. Azzal szemben, hogy az agyag és a homok közötti határt az eddigi szokásmódtól eltérően elég magasan választottam meg, az agyagok főosztályán belül még 2 alosztályt állítottam fel. Az első alosztályba tartoznak a nemzetközi bizott-