Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - IV. Lampl Hugó: Az alföldi talajok osztályozása és gyakorlati meghatározása mérnöki szempontból

66 d) Az alföldi altalajok osztályozása. Kérdés most már, hogy Magyarország alföldi altalajainak osztályozására és az egyes osztályokba tartozó anyagok elnevezésére melyik módot fogadjuk el ? Félreértés elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy alföldi altalajokon általában víz- vagy szélhordta elemekből álló talajokat kell érteni. Tehát az alább ismertetett osztályozási mód nem csak az Alföldre, hanem általában minden, az előbb említett módon létrejött altalajra vonatkozik és használható. Nézetem szerint a magyar alföldi altalajok osztályozására gyakorlati szempontból egyik módszer sem megfelelő, mert egyik sem simul különleges altalajviszonyainkhoz és az idegen elnevezések különböző finomságú szemcsékből álló talajnemek eltérő fizikai tulajdonságait nem érzékeltetik eléggé. Az alföldi altalajoknak gyakorlati szempontból történt osztályozásánál, — melyet alább tárgyalok — az I. számú táblázat legalsó rovatában feltüntetett szemcseátmérő-határokat úgy állapítottam meg, hogy az osztályozásban a különböző szemnagyságú anyagok legjellemzőbb fizikai tulajdonsága is lehetőleg kifejezésre jusson. Már a gyakorlati életben is aszerint, hogy mekkora az uralkodó szemek átmérője és hogy milyen az anyag szemszerkezete, más-más névvel jelölik meg az anyagokat, mert annyira eltérő a tulajdonságuk. Az anyagok legjellemzőbb tulajdonsága szerint megkülönböztethetünk mindenek előtt — közismert kifejezéssel élve -— plasztikus és nem plasztikus, vagyis képlékeny és nem képlékeny anyagokat. E két fizikai alaptulajdonság szerinti csoportosításon belül megkülönböztetünk még igen durva szemszerkezetű anyagot, amit a gyakorlati életben kavicsnak nevezünk, apróbbszemű anyagot, vagyis homokot, végül ismerünk igen finom szemekből álló, különböző kövérségű agyagokat. Nevezzük ezeket alapanyagoknak. Ennek megfelelően tehát a gyakorlati életben használatos elnevezésekhez simulva az alábbi szemnagyságszerinti határértékekkel a plasztikus és nem plasztikus csoporton belül következő három altalajalkotó főelemet és pedig : A) agyagot

r B) homokot és C) kavicsot különböztethetünk meg. Itt közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy az agrogeológust érdeklő felső réteg földféleségeinek meghatározása egészen más szempontból történik, s azért az alább tárgyalt osztályozás és jelölési mód csak a mérnök és geológus céljainak megfelelően van megállapítva és csak mélyebbre lehatoló, talajkutató fúrásoknál használható. Mindenekelőtt a plasztikus és nem plasztikus alapanyagok közti határt kell megállapítani. Ezt a határt gyakorlati szempontból leghelyesebben az 5/100 mm átmérőjű szemnagyságnál vehetjük fel, mint olyan határértéket, amelyen felüli szemnagyságú anyag már sohasem plasztikus, hangsúlyozottan kiemelve azonban, hogy az ennél kisebb szemnagyságú anyagok még nem mindig plasztikusak. Az átmenet ugyanis nem ugrásszerűen éles. Az 5/100 mm és 1/100 mm szemnagysággal határolt tartománykörnyezetben ugyanis az anyag plasztikus, vagy nem plasztikus tulajdonságának oka a szemnagyságtól független, egyéb körülmények és tényezők hatásának tulajdonítható. Az 5/100 mm-es határ gyakorlati szempontból azért is a legjobb, mert így az altalajvizsgálatoknál és meghatározásoknál használatos és az alábbiakban tárgyalt mechanikai elemzés legegyszerűbb fajtájával lehet a kérdéses talajmintát a két jellemző, plasztikus és nem plasztikus anyagrészre szétválasztani.