Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XI. Szabó József: Vonókötéllel dolgozó hernyótalpas kotrógépek ismertetése és alkalmazása

263. A puttony behúzásához szükséges vonóerő természetesen a talaj ellenállásától, továbbá a vágóéi szélességétől függ. 40 m/perc szokásos sebességet véve alapul, a maximális vonóerő a puttony minden köbméter befogadóképessége 8000 kg-nak vehető. Az emelési sebességet a vonókötél sebességénél valamivel nagyobbra, középértékben 50 m/perc szokták választani (maximális teherbírás köbméterenként körülbelül 7000 kg). A „dragline" használata, mint azt említettük, akkor a leggazdaságosabb, ha a kitermelt anyag a helyszínen marad, tehát nem szükséges külön szállítóberendezésről gondoskodni. Ha a kitermelt anyagot a kiásás helyétől több, mint 80 m távolságra kell szállítani, a kötélpályás kotró (Tower-excavator, Scraper) használata megfelelőbb, aminél a puttony két, toronyszerű építmény között kifeszített sodronykötélen függ. A kötélvedres kotró egy bizonyos helyen, tehát egyszeri felállásnál, vagyis anélkül, hogy közben haladó mozgást végezne, az anyagot körpályán helyezi el, melynek sugarát a gém kinyúlása határozza meg. A munka követelményének megfelelően, tehát a gém kinyúlásának változtathatónak kell lenni, s ezt a követelményt megvalósítandó, egyrészt a gém hossza változtatható, másrészt függőleges síkban a talppontján lévő csukló körül elforgatható, azaz billenthető. A kinyúlást a kotró vonulási terve elkészítésekor már előre meg kell határozni, s ezt munka közben lehetőleg változatlanul is kell hagyni, mert a kinyúlás gyakori változtatása felesleges munkaveszteséget okoz. A gém könnyű, rácsos szerkezetű. Hossza a kotró nagyságának megfelelően, 10 és 50 m között változik. Ma már csaknem kivétel nélkül úgy készül, hogy könnyűszerrel több darabba legyen szétszedhető és legalább háromféle hosszúságban használható. A billentés, azaz a gém vízszintessel bezárt hajlásszögének a változtatása ugyanúgy történik, mint a Derrick-darúnál. A hajlásszög 20 és 45 fok között változik. Megválasztása függ az elvégzendő munka szerint a kitermelendő anyagfajsúlyától, a gém hosszától, a puttony hosszméretétől, a kotrás mélységétől, a hernyótalpak hosszától stb. Végeredményben azonban úgy választandó meg, hogy a kotró állékonysága megfelelő maradjon. Ezt szem előtt tartva, a gépet már eredetileg úgy építik, hogy hátsó része akkor nehezebb, ha a meríték üres, az első része pedig akkor, ha tele van. így az állékonyság feltétele (kb. 70%) még akkor is ki van elégítve, ha a gém hajlásszöge a megengedhető legkisebb, s a meríték az egyik legnehezebb fajsúlyú anyaggal, pl. nedves agyaggal (1800 kg/m

3) van terhelve. Az állékonyság vizsgálatánál fontos szerepet játszik az a körülmény, hogy az emelőkötélen lógó puttony centrifugális, vagy tehetetlenségi erővel való kidobásakor az bizonyos szögben kitér a függőlegesből, amely kitérés a gép egyensúlyát megbonthatja. Ha a kotró hajtóereje nem gőz s így nincs is kazánnal fölszerelve, az ellensúlyul is szolgáló erőgépen kívül még külön ellensúly alkalmazása is szükséges. A II. táblázatban egy Thew Lorain-gyártmányú, 100 HP-motorral ellátott, vonóköteles kotró puttony- és gémkombinációit mutatjuk be, különböző gémhajlásszögeknél, a főbb méretváltozások feltüntetése mellett. A drótkötelek mozgatására kötéldobok szolgálnak, amelyek palástja jobb, illetve balmenetű horonnyal van ellátva. Igen figyelemreméltó jelenség, hogy a vonóköteles kotrónál a javítási költségek legnagyobb százalékát a drótkötelek