Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - X. Károlyi Sándor†: A Fertő-tó

246. A Fertő-tónak az 1863 és következő éveiben való kiszáradását a Fertő birtokossága arra használta fel, hogy annak területét egyénenként felossza. Egyidejűleg aziránt kezdett érdeklődni, hogy a közel 60,000 kat. holdnyi tófenék nem lenne-e állandóan vízmentesíthető. Ez okból lépések történtek a kormánynál megbízható szakember kiküldése iránt, mire az Herrich Károly osztálytanácsost és Képessy József főmérnököt bizta meg a kérdés tanulmányozásával. Utóbbinak közreműködésével egy Rábcaszabályozási és Fertő-kiszárítási terv készült, amit 1870-ben egy Sopronban tartott érdekeltségi gyűlésen mutattak be. Az ennek alapján megindított előmunkálatok során azonban csakhamar az a nézet alakult ki, hogy a Fertő-tó vizeinek fő tápláló forrása a Rába kiömlő árvizeiben keresendő és hogy a Fertő-kérdés megoldásának előfeltétele a Rába-folyó szabályozása. Ezért a további munkálatokat a Rába vízrendezésére is kiterjesztették és már 1872-ben Magyaróváron az érdekeltségi gyűlés elé terjesztették a Rába-folyó egész vízrendezésére kiterjedő szabályozási tervet, ami már a Fertő és Hanság lecsapolását is magában foglalta. A terv szerint a Fertőn és Hanságon keresztül egy csatorna vezetendő a Rábca-folyóig, mely szintén szabályozandó egészen Győrig, a Kis-Dunába való beömlésig. Ennek alapján alakult meg 1873-ban a Rábaszabályozó Társulat, érdekkörébe bevonván a Fertő és Hanság lecsapolását is. Azután hosszú évek teltek el tervezgetéssel. A Fertő lecsapolását hol egy, a Fertő-medencén és a Hanságon végig vonuló csatornával kívánták megoldani, melybe a Vulka vizét bevezették volna, hol a Yulka és egyéb külvizeket egy, a Lajta-hegység és a Fertő között vezetendő külvízcsatornában akarták elvezetni és a Fertő belvizeit a Hanságon keresztül a Fertő legmélyebb pontjáig vezetett csatornával eltávolítani. Végül az 1883. évi nagy árvíz pusztításai után a kormány elrendelte, hogy elsősorban a Rába- és a Rábca-folyók szabályoztassanak és a Hanság-csatorna kiásassék, míg a Fertő kérdésének megoldása későbbi időkre maradt. 1886-ban végre megindult a Rábán és a Rábcán a munka. A Fertő kérdésének miként való megoldása azután is állandóan foglalkoztatta az illetékes köröket. 1890-ben ismét egy új Fertő-terv látott napvilágot, mely szerint a Fertő nyugati oldalán lévő hegyláncolat patakjait a hegylánc és a Fertő között vonuló Vulka-csatorna által felfogatván, együttesen vezettetnének az Ikva beömléséig és azon túl a Rábcáig. Tanulmány tárgya volt még a Vulkának a Fertő keleti partjára való átvezetése is. Ezt a módozatot azonban annak költséges volta miatt mellőzték. Ezeket a terveket azonban, mint nem célravezetőket, mind félretették. 1892-ben egy érdekeltségi gyűlés a földmívelésügyi miniszter elnöklete alatt ismét visszatért a Fertő közepén vezetendő csatorna eszméjéhez és kimondotta, hogy a Fertőnek ilyen csatornával való részleges lecsapolása minden érdeket ki fog elégíteni. A Fertő terveket tehát ennek megfelelőleg átalakították. Ennek dacára az ugyanezen év végén megtartott társulati közgyűlés a tervek végrehajtásához szükséges költségeket nem szavazta meg és kimondotta, hogy a Fertő lecsapolását célzó munkálatokat ellenzi.