Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - X. Károlyi Sándor†: A Fertő-tó
243 így egy régi kézirat, mely 1777-ben készült, és a tó közelében volt boldogasszonyi Ferenc-rendi kolostorban volt elhelyezve, elmondja, hog}" az ottani templom a helységgel együtt 123 éven át a reformáció idejében és a reá következő háborúk alatt elpusztulva és elhagyatva állott. Annak okát, miért hagyták el a templomot és a helységet, abban a viszályban és félelemben keresi a kézirat szerzője, hogy ez a hely, mely a tó által való elárasztásnak van kitéve, az ár által elpusztult, így történt 1300-ban, mondja a kézirat, amint a Fraknói-vár levéltárában található kétrendbeli kézirat tanúsítja. Majd szószerint idézi a kézírat latin szövegét, melynek magyar fordítása a következő : „Fekszik ezen szentélynek közelében egy bizonyos tó, mely közönségesen Fertőnek neveztetik, melyet a legrégibb időben soha sem láttak az országban, hanem annak helyén egykor községek álltak, melyek Fraknó várához tartoztak. Amidőn azonban ez a tó keletkezett és hatalmasan terjedni és szélesedni kezdett, az 1300. évben azon időben az emberek elhagyták, a községek elmerültek s mindeddig láthatók nem is voltak. Ezen községek nevei : Feketetó, Jakabfalva, Sárvölgye, Jókút, Kendervölgye és Fertő, melyek közül a legutóbbi azután a tónak nevet adott." A kézirat szerzője így végzi feljegyzéseit : „Ezeket én, ahogyan én a kéziratokban találtam, emlékezés okáért felemlítem." A felsorolt községek neveit a kézirat is magyarul közli, ami érdekes bizonyítéka annak, hogy a fertőmenti mai német községek helyén valamikor ősmagyar élet volt. A kézírat tartalma természetesen a romantikus középkor egy jámbor szerzetes barátjának naiv hiszékenységét tükrözteti vissza, amelyből a tó eredetére következtetni nem szabad, mert hiszen az geológiai időkben, geológiai események eredménye. A Fertő medencéje a kis magyar Alföld nyugati szélén a Lajta-hegység lábánál terül el. Ez a terület geológiai időkből származó talajhorpadás, melyet legújabbkori alliviális képződmények töltöttek ki és mely lapályt a környék összefutó felszíni vizei alakítottak tóvá. A Fertő medencéje 353 négyzetkilométer kiterjedésű. A medence hossza 36 km, szélessége a közepén 6 km, az északi és déli végeken 11 km. A tó medencéje teljesen sík, sekély talaj mélyedés, melynek legnagyobb vízmélysége 120—150 cm-nél nagyobb sohasem volt. A Fertőt alkotó talajmélyedés, vagy mondjuk : horpadás, kelet felé a Hanság tőzeges lápjában, azon túl Győrig a Rábca kanyargó medrében folytatódik. A Fertő vízgyűjtő területe mindössze csak 726 km 2, amiből 432 km 2 esik a Fertőnek főtáplálóerére, a Vulka-patakra. A tavat táplálja még a Rákos-patak, valamint a Bozi-patak, azonkívül a Lajta-hegy oldaláról lefutó néhány kisebb, inkább időszakos patakocska és a domboldalakon fakadó néhány forrás. Régi időkben, mikor még a Rába árvizei szabadon ömöltek szét Vas, Sopron és Győr megyék területén, mind a Rábának, mind a Répcének és az Ikvának medrükből kilépő vize végigöntötte a Rábaközt és északi irányban a Hanság felé húzódott. A Hanságban a feldagadt ár nyugati irányban a Fertő-medencébe folyt, keleti irányban pedig a Rábca kanyargó medrében húzódott Győrig, hol a Rába torkolati szakasza és a Kis-Duna fogadta azt magába. Amikor pedig a Duna árhulláma találkozott a Rába áradásával, az ár Győrtől kezdve keletről nyugat felé hömpölygött és a Hanságon át a Fertő vizeit gyarapította. Ha azután a Duna és 16*
