Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - IX. C. E. Ramser: Lejtős szántóföldek lépcsős művelése. Fordította: Gubányi Károly

238. együtt mívelés alá kerül, sőt szelidesésű lejtők esetében a szántás-vetés, a terraszt keresztezve is haladhat. A szöveg között lévő vázlatos rajz a terraszosan kiképzett lejtő keresztmetszetét mutatja. Az ábrán a—b pontozott vonal a terraszon felfogható legmagasabb vízszint jelenti, с pont a terrasz-teknő fenekének legmélyebb pontja, ami rendesen 45—60 cm-nyire esik a feldomborítás 6 pontja alá. A mesterségesen feldomborított terraszszegély : a bakhát alapja, (с, e vonal) rendesen 5—6 m széles. Ez az alapszélesség a barázdáknak évről-évre való bakhátas, vagy másszóval bogárhátas összeszántása által még állandóan szélesedik, míg végre az egyes szegélyhátak alapjának felső széle: а с pont a terrasz középvonalát (К—K) is eléri. Ilyenkor aztán az egész lejtő már egyenletes terraszsorozattá alakul át. A keresztirányban változó esésű terrasz feldomborított alsó szegélyének, a bakhátnak a terrasz hosszirányában való esése határozza meg a mangum hosszirányú esését és egyben a vápa vízszerető képességét is. Ha ez 0-5%-nál nagyobb, úgy a terrasz teknőjében már gyorsan folyik a víz és még sok értékes talajalkatrészt ragadhat magával. Fontos tehát, hogy a mangum-terrasz úgy készüljön, hogy hosszirányú esése a 0-5 százalékot sehol meg ne haladja. A hosszúra elnyúló terraszokat változó hosszeséssel állítják elő, hogy azok a vízlefolyás sebességét egyenletessé tegyék. A hosszúra elnyúló terrasz legfelső szakaszát csekélyebb eséssel kell kiképezni. Ott tehát szükségszerüleg lassúbb lesz a víz folyása, mint az alsóbb szakaszokon. Leghelyesebb a mangum-terrasz első 100 méternyi hosszát 0-04 százalékos eséssel megindítani, azután 100-tól 200 méter hosszig 0-075% eséssel vezetni, ami a 200 m-nél 0-15%-ra, 300 m-nél 0-30%-ra, azontúl pedig 0-45%-ra növekedhetik, de a százméterenként 0-5 m-nél nagyobb esést már feltétlenül kerülni kell.

1 A lejtő mentén egymást követő terraszok bakhátainak egymáshoz viszonyított magasságkülönbsége, (angolul : drop = esés), mindig az általános terepszín lejtésének függvénye. így például a 3% lejtő mentén a különbség rendesen egy méter,

2 amikoris a terrasz szélessége 33 m-re adódik ki. Az 5%-os lejtésnél — amilyent a vázlat is feltüntet— 1-3 m-re felvett magasságkülönbség mellett 26 m lesz a tejrasz szélessége. Tízszázalékos lejtésnél 1-45 m magas különbség mellett 14-5 m célszerű terraszszélességhez jutunk. Olyan helyeken, ahol a talaj nagyon könnyen elmosódik, a hátak függőleges szintkülönbsége (a drop) a rendesnél kisebbnek veendő, viszont a vizet jobban tartó talajok esetében a terrasz jelentékenyen szélesebbre is hagyható. A tízszázaléknál nagyobb lejtésű talajszinten már nem biztos a géppel való járás, de ott, ahol a vontatás állati erővel történik, a 15%-os lejtőkön, ha azok terraszszerű kiképzése megtörtént, még sikeres munka folyhatik. A 12%-nál nagyobb esésű lejtőket mégis inkább fűmaggal, vagy valamely évelő takarmánynövény magjával kell bevetni, vagy még helyesebb azt legelőnek hagyni, vagy pedig beerdősíteni. Az újonnan csinált terrasz egyes pontjain hevesebb esők idején kimosások keletkezhetnek. Ez a baj főleg az erős kanyaroknál, völgy áttöltéseknél, vagy az esés 1 Az angol szöveg valószínűleg téves, mert a sebesség lefelé két okból is növekszik : Első ok a vízmennyiségnek lefelé való szaporodása, a második pedig ezzel kapcsolatban az esés megnövekedése. Szerkesztő. 2 Tapasztalati adat.