Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből

227 Terracina szakasza és a Tirreni-tenger között fekszik. Középen a Ninfa-Sistofolyó szeli át. A Ninfa-Sisto folyótól keletre eső 26,400 hektár az Agro Pontino, a nyugatra eső 49,300 hektár pedig az Agro Piscinara. A Pontino lapályon halad át a Via Appia nyílegyenes útja. A volszkok idejében itt állítólag virágzó földek voltak, de már a Via Appia építése idején, tehát Kr. e. 442-ben el volt mocsarasodva. Az elmocsarasodás oka az volt, hogy a legmélyebb helyen vonuló Ninfa Sisto nem volt képes a vízgyűjtőterületről levonuló csapadék- és forrásvizeket kiöntés nélkül a tengerbe levezetni. Már a középkorban megkísérelték a lecsapolást. De sikertelenül. VI. Pius pápa idejében — 1700 körül — Rappini bolognai mérnök tervei szerint 1,622,000 tallér (körülbelül 9 millió aranylíra) költséggel szabályozták a Ninfa Sisto, Uffenti, Amaseno stb. torrenseket, a Via Appia mellett 30 km hosszú csatornát ástak, de sajnos a bel- és külvizek együttes levezetése miatt csak rövidéletű sikert értek el. Későbbi kísérletek is kuadarcot vallottak és így ez a feladat is a fasiszta kormánynak köszönheti megoldását. Mindkét területre egy-egy társulat alakult . Közös elnökük Prampolini szenátor, aki egyszersmind a Parmigiana Moglia társulat elnöke is és mérnöki, gazdászati tekintetben elsőrendű szakember. Ezidőszerint az ő irányítása alatt készült tervek alapján folynak a munkálatok. Az első teendő volt a külvizeknek övárkokkal való felfogása (1. 16. sz. ábra vastag vonal.) A két övárok közül az egyik a Monte del Bufalo hegy északi lejtőjénél kezdődik ás délnyugatra kanyarodva, a Moscarello torrens kibővített torkolati szakaszának felhasználásával Foce Verde-nél ömlik a tengerbe, a másik a Monte Bufalo déli lejtőjénél kezdődik és délkeletre haladva, az Amaseno torrensbe torkollik. A külvizektől védett terület magasabb fekvésű részeinek vizeit a Piscinara társulat területén a szabályozott Rio Martino gyűjti össze, a mélyfekvésű területekét pedig a Ninfa Sisto és néhány különálló szivattyútelephez csatlakozó hosszabbrövidebb csatornarendszer. A pontinoi rész lecsapolásának kérdése már sokkal nehezebb. A magasabb fekvésű területek vizeinek gyűjtője az Amaseno szabályozott medrébe torkollik. A mélyfekvésű területek vizeit helyi gyűjtők vezetik egy-egy szivattyútelephez, ahol aztán azokat a magasabb vizek gyűjtőjébe emelik át. A megoldást megnehezíti a Via Appia magas töltése. A tengerpart mellett levő tavakat természetesen a halászat igényeihez mérten szabályozzák. A 12 kisebb szivattyútelep (100—300 HP teljesítményűek) közül négy már működik. Tervbe van véve egy 2200 HP teljesítményű telep létesítése is. Közlekedés tekintetében is nagy munkát végeztek. 300 km kitűnő út már készen van, 100 további kilométeren pedig dolgoznak. Öntözésről sem feledkeztek meg. Ez azonban még csak a tervezés állapotában van. A Ninfa Sisto eredeténél levő források és a külvízcsatornák vizét használják majd fel erre a célra. Az összes költséget 600 millió lírára irányozták elő. Ebből 350 esik a Bonifica Piscinara társulatra (hektáronként és évente 50 líra), 250 millió líra pedig a Bonifica Pontina társulatra (évente és hektáronként körülbelül 100 líra). A mezőgazdasági talajjavítás és telepítés végrehajtása külön kisebb társulatok kezébe van letéve. Egyik ilyen társulat például az Opera Nazionale Combattenti 16*