Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből

221. alatt ágazott a Volano és Primaro nevű főágakra. 1150-ben gátszakadás következtében a Po mai medrét alakította ki és a ferraraiaknak a régi állapot helyreállítására irányuló minden erőlködése kárbaveszett. A folyók medre feltelt iszappal, a környező területeket is sűrűn, iszap öntötte el, egyben megindult a lápképződés. 1550 körül a pomposai apátság is abbahagyta a hiábavaló küzdelmet. Tizennégy év múlva Ferrara utolsó hercege, II. Estei Alfonz, a jelenlegi Mesola környékén 330 km csatorna létesítésével mintegy 80,000 hektárt lecsapolt és visszaadott a kultúrának, azonban a csatornák gyors feliszapolódását nem tudták megakadályozni. A talaj is egyre jobban süllyedt, olyannyira, hogy helyenként kétméteres talajsüllyedést is észleltek. 1650-ben a lecsapolás teljes csődje állott be. Azóta minden évszázadban próbálkoztak, de sikertelenül. Az egész keleti partvidék olyan mélyfekvésűvé süllyedt, hogy csak a gépi vízemelés hozhatta el a megoldást. Jelenleg a megye 261,500 hektárnyi területéből 226,000 hektár tartozik a 15 lecsapoló társulat (14. sz. ábra) valamelyikéhez, ezek viszont a Po-folyó, a Po di Volano és Po di Primaro holtágak, a Panaro és Reno folyók által határoltan négy vízrajzi egységet alkotnak. Az említettek közül legfontosabb és műszaki szempontból legérdekesebb a Panaro, Po, Po di Volano és a tenger által határolt öblözet, amelybe az 54,000 hektár kiterjedésű Grande Bonifica Ferrarese és a 14,800 hektár kiterjedésű Tenimento di Mesola tartoznak. A Grande Bonifica Ferrarese társulat kötelékébe tartozó terület minden része olyan mélyfekvésű, hogy egy csepp víz sem juthat természetes lefolyással a tengerbe. Ezért már az első komoly terv: Cesare Lotti 1853-ban készült terve, vízenieléses rendszerű. Ez azonban nem került kivitelre. 1871-ben egy angol részvénytársaság : a Ferrarese Land Reclamation Сотр. Ltd. 22,000 hektárt szerzett meg és hatósági engedélyt szerzett annak lecsapolására. A vállalkozás balul ütött ki. A megbukott részvénytársaságtól a Societá Italiana per la Bonifica dei Terreni Ferraresi negyedáron megvette és 1873-ban végre megkezdte a lecsapolási tervek végrehajtását. Az egész terület vizeit 450 km csatornahálózattal egyetlen szivattyútelephez vezették. Ez a Codigoro-i szivattyútelep 4600 HP teljesítmény mellett 25 m

3/sec vízmennyiséget emelt a Po di Volano-ba. A munkálatok 1880-ban fejeződtek be, amikorra már az is kiderült, hogy a lecsapolás csak nagyszabású pótmunkák révén lesz sikeres. A siker elmaradásának az okai a következők voltak : 1. Nem lehet 50,000 hektárról érkező vizeket egyetlen szivattyúteleppel átemelni. 2. Ilyen nagy terület magas- és mélyfekvésű részeinek vizeit feltétlenül el kell különíteni. 3. A lefolyásra kerülő vízmennyiséget kevésre, a fajlagos vízszállítást mindössze 0-6 literre becsülték, holott hektáronként 1-5 liter (sec) felel meg a csapadék és a lefolyási viszonyoknak. 4. Nem számoltak talajsüllyedéssel, holott különösen tőzeges talajnál, melynek felső rétege az idők folyamán lápfölddé alakul át, legalább 0-60 m talajsüllyedést kellett volna számbavenni. 5. A codigoroi szivattyútelep emelési magassága (2-60 m-re volt felvéve) 50%-os változást is szenvedett és ezért teljesítménye 15 m

3/sec-re is leszállott.