Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből

218. gőssége miatt mégis 4 darab egyenkint 200 m

3/óra teljesítményű excavatort is munkába kellett állítani, mert így egy évi előnyre tettek szert. A végcélnak, a mezőgazdaság élénk fellendülésének, elérésére azonban ezek az óriási munkálatok önmagukban nem voltak elegendők. Ezért kiegészítő munkákat rendeltek el : a másodrendű völgyeletek hatásosabb lecsapolását, újabb utakat és az öntözés bevezetését. Az öntözésekről az Újabb tanulmányok az öntözésről" c. műnek 8. az olaszországi öntözéseket tárgyaló fejezete

8 részletesen beszámol. Ehelyütt csupán azt említjük meg, hogy az öntözés főcsatornájaként magát a Parmigiana-Moglia csatornát, másodrendű öntözőcsatornákul pedig részben a magas fekvésű területek főgyűjtőcsatornáit használták fel. Ezekből azután kisebb vízemelőtelepekkel juttatják a harmadrendű öntözőcsatornákba a vizet. (Az öntözőcsatornarendszert a 12. számú ábra, a IV. számú másodrendű csatorna hosszszelvényét pedig a 13. sz. ábra tünteti fel.) A főcsatornáknak ilyen kettős célú használata folytán fel kellett készülni arra az esetre is, hogy az öntözési időszak alatt megtelt csatornákban tározott 3,700,000 m

3 vizet felhőszakadás esetén idejében el lehessen távolítani. Ennek a kérdésnek a megoldásánál abból indultak ki, hogy a csatornahálózatban tárolt vizet a Parmigiana—Moglia-csatorna kisvízszínének (17-70 m tengerszínfeletti magasság) megfelelőleg kell leereszteni. A kiürítés tehát befejezettnek tekinthető, ha a Parmigiana—Moglia csatornában a vízszín 17-70 m-ig leszállott. A kiürítést a Bruciati mellett lévő tároló medencébe szolgáló három darab árvízzsilip, a mondinei, valamint san-sirói szivattyútelepek és a Ca Rossa közelében épített árapasztó segélyével végzik. A Ca Rossa melletti árapasztó osztja meg a vizeket a két szivattyútelep között. A mondinei telep 40 m

3-t, a san-siroi telepen pedig külön erre a célra felszerelt két szivattyú 16 m

3-t képes másodpercenként emelni. A Bruciati mellett levő tározómedence 17-50 m vízszin-magasság mellett 1-7 millió, 20-00 m vízszínmagasságnál pedig már 10 millió m

3-t tud tározni a három árvízzsilip együttes 100 m

3/sec vízszállítása mellett. A kiürítést átlag 8—10 óra alatt lehet végrehajtani. A lecsapolás költsége 27-4 millió lírát (körülbelül 8 millió pengő) tett ki, amiből 56%-ot az állam, 12%-ot pedig a megye viselt és így az érdekeltségre csak 32% esett. A lecsapolás az alsóbb fekvésű területek birtokosait hektáronként 125-50 lírával (körülbelül 38 pengő), a magasabb fekvésűekét pedig hektáronként 113-50 lírával (körülbelül 34 pengő) terhelte. A talajjavítással kapcsolatban épített 31-6 km elsőrendű és 54-2 km másodrendű út összes költsége 18-24 millió lírába (körülbelül 5-4 millió pengő) került. Ebből a költségből is csak 32% esett az érdekeltségre, ami hektáronként 175 líra (körülbelül 52 pengő) megterhelést jelent. Az öntözés berendezése 75 millió líra (22-5 millió pengő) költséget igényelt. Ebből 3 millió lírát a szomszédos Bentivoglio társulat, a fennmaradó 72 millióból pedig 58%-ot az állam és megye viselt. Az érdekeltségre eső 32%-ot az öntözés terjesztése végett nemcsak az öntözést tényleg gyakorló birtokosok, hanem az összes érdekeltek viselik, egy hektárra tehát 382 líra (körülbelül 115 pengő) megterhelés jut. Ezt azonban a társulat 7% kamat mellett 30 éves részletekben törleszti. {Az egy hektárra eső évi részlet 30-5 líra = 10 pengő.) Az öntözés vízdíját ter8 Németh Endre és Trümmer Árpád : Felsö-Olaszország öntözései, 384—393. 1.