Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből

214. fejlődést az öntözés adhatja csak meg. A vízbeszerzés azonban nem éppen könnyű feladat. A Piave folyóból a háború utáni nagy fellendülés hatására a balparton a Societa Adriatica, a jobbparton a Canale Vittoria és a Brentella-társulatok vesznek ki tekintélyes mennyiségű vizet vízerőművek és öntözések céljára. Ezért kisvíz idején valóban kevés a víz. Mindamellett a Piaveból 4 m

3/sec vizet tudnak majd kivenni, amit a Livenzából és ártézi-kutakból egészítenek majd ki. A legutóbbi években a társulat összetételében lényeges változás állott be. A Piave balpartjára eső társulatok (33,500 hektár) Gonsorzio Brian, a jobbpartra eső társulatok (19,904 hektár) pedig újabb területekkel kiegészítve Consorzio Vallio e Meolo néven egy-egy másodfokú társulattá alakultak. A Vallio e Meolo-társulat lecsapoló munkálatai most vannak folyamatban. A terveket a magas- és mélyfekvésű területek vizeinek elkülönítése mellett, akként készítették el, hogy a mélyfekvésű területek vizeit egy szivattyúteleppel a Sile-folyóba emelik át. A vízgyűjtőterület fajlagos vízszállítóképességét a szomszédos és már több, mint húsz éve működő társulatok tapasztalatai nyomán 2 lit/sec/hektárra vették. A csatornák fenékvonalozásának megállapításánál 0-75 m talajroskadásra számítva, 1-00 m-es művelési biztonságot javasoltak. A lecsapoláson kívül ártézi kutakból vett vízzel való öntözésre, néhány új útszakasznak és hidaknak építésére is sor kerül. Az összes költséget 12,000,000 lírára irányozták elő. 2. Gonsorzio di Bonifica in destra di Parmigiana-Moglia. A Po és Secchia folyók és a Crostolo torrens határolta hatalmas terület örökös küzdelemmel állott a vízzel. (L. 3. kép.) Az évszázadokon át folytatott küzdelem alatt számtalan, egymástól független lecsapolás készült, ezek azonban éppen rendszertelenségük miatt nem felelhettek meg céljuknak. 1901 ós 1907 között az Agro Mantovano-Reggiano társulat a Po és a Parmigiana-Moglia csatorna közötti terület belvízrendező munkálatait mintegy 20 millió líra költséggel végrehajtotta. Ha akkor a Parmigiana-Moglia jobbpartján fekvő területek is csatlakoztak volna, akkor további 15 millió líra költséggel a ParmigianaMoglia és a Crostolo közötti terület lecsapolása is megtörténhetett volna. Akkor azonban nem volt meg a belátás a birtokosokban, ezért csak húsz év múlva ós 210 millió líra költséggel tudták a belvízrendezést végrehajtani! 1915-en ugyan már megalakult a Consorzio di Bonifica in destra di Parmigiana-MogUa-tkrsvl&t, de a háború után a terveket teljesen átdolgozták és a legmodernebb alapokra fektetett Bonifica integrale-t hajtották végre. A munkálatokat 1919-ben kezdték meg és 1926-ban fejezték be, mikor is mindjárt újabb munkák szükségessége merült fel. A munkálatok négy csoportra oszlanak : a) Lecsapolási munkálatok a magas és mély fekvésű területek vizeinek szétválasztásával. b) A meglevő utak megjavítása és a mezőgazdaság fejlesztése érdekében szükséges úthálózattá való kiegészítése. c) Ontözőművek létesítése. d) Vízerőtelep és kapcsolatos távvezeték létesítése az öntözés és mezőgazdasági telepítés energia szükségletének ellátására. A társulat kötelékébe tartozó terület 73,400 hektár, amiből 33,339 hektár a mélyfekvésű rész (16—25 m tengerszín feletti magassággal). A 4—8 képek egy pár érdekes művet és építményt mutatnak be.