Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből

197 Az eljárás előnyei közé sorolható az is, hogy a feltöltés útján termékeny iszapot raktározunk fel és pedig a sankolás helyes irányítása mellett, úgyhogy az előállított terepalakulat öntözéses gazdálkodásra alkalmas legyen, amikor is az iszapoló csatornák majdan öntöző csatornákként fognak szerepelni. Kétségtelen hátrány azonban, hogy a bonificá-nak ez a módja hosszú időt igényel, ami alatt a termelés számára elveszett a terület, azonfelül csekély, de állandó fenntartási és kezelési költséggel is számolni kell. Csekélyebb esésű, nagykiterjedésű terület sankolásánál, továbbá olyankor, amikor a rendelkezésre álló hordalékos víz mennyisége nem lenne elegendő az egész területre, töltésekkel a víz mennyiségének megfelelő nagyságú területeket zárnak körül, az így előállított medencékbe vezetik a hordalékos vizet és mindaddig nem eresztik le, míg hordalékát le nem rakta. Ez az úgynevezett időszakos sankolási mód jelentékenyen több időt igényel, mint a folytonos sankolás, melynél a hordalékos víz állandó átfolyással halad át a feltöltendő területen, természetesen olyan lassú mozgással, hogy hordalékát lerakhassa (1—2 cm/sec.). A sankolásos bonifica alapvető kérdései a következők : 1. Milyen vastag (H) hordalékréteggel kell a területet feltölteni, hogy a bonifica sikerrel járjon. 2. Ehhez képest a vízfolyásból mekkora (qm?/sec.) hordalékos vizet kell a feltöltendő területre vezetni. 3. Mennyi idő (T) szükséges a sankolás sikeres végrehajtásához? A H értéke természetesen a feliszapolandó terület különböző pontjain más és más lesz. Meghatározásához ismerni kell a területnek úgy jelenlegi mint sankolással elérendő magassági helyzetét a befogadó vízszínére vonatkoztatva. Ha valamely pont jelenlegi magassága M

v sankolás \itáni magassága M

2 a befogadó vízszíne fölött, akkor TT n

r ,

r 11 = M 2 — Jli, Mj értéke a gondos felvételek alapján készült rétegtervből vehető ki, M

2-xe nézve pedig tapasztalatból merített összefüggéseket állapítottak meg. A Ravenna környékén végzett colmació végrehajtóbizottsága például azt állapította meg, hogy a mezőgazdasági szempontból kívánatos terepmagasság mely képletben d a pontnak a befogadótól való távolságát jelenti, az 1-50 tényező pedig a feltöltés megroskadásának a számításbavétele érdekében szükséges. Baccarini a grossetói nagyszabású bonificánál a képletet hozta javaslatba, melyben D

1 a tengerbe vezető folyószakasznak D

2 a főgyűjtőcsatornának, D

3 pedig a ponttól a főgyűjtőig vezető mellékcsatornáknak hosszát jelenti. Ezt az értéket azonban a talaj és feltöltés várható megroskadásának figyelembevétele végett laza talajoknál 1-00 m-rel, közepes talajoknál 0-5 m-rel növelni kell. A M

2 magasságok ismeretével az eredeti állapotot feltüntető rétegvonalas helyszínrajzhoz (6/A ábra) a terület tervezett rétegvonalas helyszínrajza (6

/В ábra) elkészíthető. A rétegvonalas térképekből megállapítható, hogy az összes területből hány hektár magasabb a legalsó rétegvonal síkjánál, hány hektár az M 2 = 090 D, D

2 D

з 20,000 ~

t~ 10,000 1 4,000