Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből
192 2. A kiöntés elleni biztonságot (franco di sieurezza). Ennek mértéke a felhőszakadások gyakoriságától, az ilyenkor levonuló víztömegektől, a levonulás hevességétől ós az okozható kártól függ. Rendesen kisebb a művelési biztonságnál. 3. A talaj megroskadása folytán szükséges biztonságot (franco di costipamento), amelyen a talajroskadás mértékével növelt mívelési biztonság értendő. A csatornák esése a legfelsőbb pontoktól lefelé haladva csökkenik, tehát a főgyűjtőcsatornáé a legkisebb. Egy-egy csatornán belül azonban gazdaságosság szempontjából nem előnyös az esést változtatni, mert kimutatták, hogy az egész hosszában állandó esésű csatorna igényli a legkevesebb földmunkát. Az esés minimális relatív mértéke a magas területek vizeinek főgyűjtőjére 0-00025, a mélyfekvésű területek vizeinek főgyűjtőjére 0-0001. Minthogy nagyobb esésnél kisebb szelvényre van szükség, ennélfogva minden lehetőséget felhasználnak az esés növelésére. A betorkolási pont megválasztásánál például többnyire választani lehet rövidebb, de kisebb esésű és hosszabb, de nagyobb esésű megoldás között. Matematikailag igazolható, hogy 1 : 1 hajlású csatornarézsűk mellett az a megoldás a leggazdaságosabb, melynél a főgyűjtő esése a befogadó vízfolyás esésének 2/ 7-ed része. Más csatornarézsű mellett ez az arány is más lesz. Az esés növelésének egyik módja az is, mikor a befogadó nagyvizeinek regurgitálásával számolva állapítják meg a főgyűjtő fenékvonalozását. Ha ugyanis a befogadó középvize fölött ,,H" m-rel magasabb árvízszínhez igazodnának, akkor ezt а abszolút esést elvesztenék. Ha azonban a középvízhez igazodnak, akkor ezt az esést középvíznél megnyerik, árvíznél pedig a vízszínhosszelvényt duzzadásgörbeként fogják fel. A duzzadásgörbét közelítőleg parabolának tekintve, a duzzadás visszahatása mint ismeretes, a duzzasztás kétszeres magasságáig terjed. így tehát középvíznél az esést az árvíz regurgitálásának megengedésével meg lehet kétszerezni. Könnyen belátható azonban, hogy így árvíznél is előnyösebb lesz a vízszín alakja. Ha ugyanis az árvízszínéhez igazítanák a csatornaszelvényt, akkor a vízszín az árvíz magasságából kiinduló állandó emelkedésű egyenes lenne, a duzzadásgörbe pedig ezalatt az egyenes alatt maradó, homorú oldalát felfelé mutató, görbe vonal. A csatornák esésének felső határát a mederfalakon keletkező sebességek határértékei szabják meg. Ezek a határsebességek, melyek a középsebességnek körülbelül kétharmadával egyenlők, Fornari szerint a következők : Homok, laza föld, puha agyag 0-20 m/sec. Kemény agyag, murva 0-50 ,, Kavics, puhább szikla 1-00 ,, Kemény szikla 3-00 ,, Előfordulnak azonban a bonificamunkálatoknál oly talajok is, melyekre a határsebesség értéke sokkal kisebb, például egész laza földnél 0-07 m/sec. A rézsüket laza talajok esetében, továbbá öntözőcsatornáknál (a hol az elszivárgás nagy vesztességet okozna) burkolni szokták. Leggyakoribb a beton lapokkal való burkolás, de jól bevált az 1. sz. képen látható is. Szardinia szigetén a 2. sz. képen bemutatott vasbetongerenda vázas burkolatot használják. A keretek közti négyszögeket vékony betonlemezzel töltik ki. A csatornák szelvénye egyszerű, vagy padkás trapézalakú, lehetőleg az úgynevezett leggazdaságosabb szelvényalak megközelítésével. Ennél a szelvényalaknál,
