Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - I. Lampl Hugó: Gróf Széchenyi István emlékhajóút a Tiszán

30 A „Lukács Béla" főárbocán ekkor már a kormányzói lobogót lengette az enyhe őszi szellő, messzeláthatóan jelezve, hogy Magyarország kormányzója is a hajón tartózkodik. A Kormányzó legszűkebb kíséretével a hajó farán fenntartott elkülönített részen helyezkedett el. Környezetében voltak : József kir. herceg, Albrecht királyi herceg, Lázár Andor igazságügy miniszter, Kánya Kálmán külügyminiszter, Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter, a lengyelországi utazása miatt a második napon már távollevő Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter képviseletében Mayer Károly földmívelésügyi államtitkár, Wulff Olaf ny. folyamőrségi vezérkapitány, Kenéz Béla volt kereskedelemügyi miniszter, továbbá roffi Borbély György, Szolnok vármegye és dr. Farkass Béla, Csongrád vármegye főispánja, végül Sajó Elemér, a földmívelésügyi minisztérium vízügyi műszaki csoportjának vezetője, aki előadásában részletesen ismertette a Tiszavölgy vízügyi kérdéseit, aminek nyomán kifejlődött élénk eszmecsere alatt tárgyalták meg az erre leghívatottabbak az egyes fontosabb kérdéseket. Ezután a Kormányzó kíséretével a hajó fedélzetére ment és hosszasan elbeszélgetett egyes kitűnőségekkel (lásd 32. és 33. sz. képeket a műmellékleten). A „Lukács Béla" gőzös ezalatt a parti községek kivonult küldöttségeinek lelkes ünneplése közben haladt kitűzött célja felé (lásd 34. sz. képet). 5 órakor érkezett Csongrádra, ahol programmszerűen kikötött. A csongrádi magas Tiszaparton az emberek ezrei várták a hajót. A Kormányzót, aki József királyi herceggel Csongrádon kiszállt, a hajóhídon Szedlacsek István apátplébános üdvözölte (lásd 35. sz. képet). A Kormányzó néhány meleg szóval válaszolva erősen hangsúlyozta, hogy : ,,Ennek a tanulmányútnak eredménye lesz, mert mindenki kitartással küzd azért, hogy a magyar hajózást ezen a gyönyörű magyar folyón minél hamarább megteremtse." Ezután autóba szállt és visszatért Gödöllőre. A „Lukács Béla" gőzös a csongrádi, megindítóan meleg fogadtatás után a lenyugvó Nap sugaraitól bíborra festett folyón folytatta útját. A Nap izzó korongja lehanyatlott, de helyette egy újabb fényjáték kezdődött. Kistelek községnél járt a hajó, amikor a parton hatalmas, égfelé törő lángokkal lobogó örömtüzek gyúltak ki, melyek bevilágították a hajó útját. Az örömtüzek misztikus fényében kuruc-lovasoknak öltözött, kardjukat suhogtató pusztaszeri magyar legények vágtattak a parti fák között, versenytfutva egy darabon a hajóval. A jelenet oly meglepő, a látvány oly megigéző volt, hogy Fabinyi Tihamér miniszter megállíttatta a hajót egy percre és szócsövön mondott köszönetet szeretett választóinak a pompásan megrendezett kedves fogadtatásért. Fel kell jegyezni az ötletes színjáték szerzőjének és rendezőjének, a lelkes Pity István dr. főszolgabírónak nevét. Az ő gyújtotta örömtüzek Szegedig kísérték a hajót, mely kitűzött céljához este y

210 órakor érkezett meg, ahol a város nevében dr. Pálfy József h. polgármester üdvözölte a vendégeket és meghívta a Tisza-szállóban tiszteletükre rendezett társas vacsorára. Ezzel be is fejeződött az 1933. évi gróf Széchenyi István emlékére rendezett, kitűnően sikerült tanulmányút, mely jelentőségében — adja az Isten — legyen olyan, mint volt a Nagy Széchenyi útja 1833-ban, legyen egy újabb hasznos és eredményeiben gazdag munka-korszaknak kezdete.