Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - I. Lampl Hugó: Gróf Széchenyi István emlékhajóút a Tiszán

12 föld és porond mind erősebben betöltené a lapályban folyó és alig hömpölygő vizek medreit. És ebben alkalmasint igazuk van ! Tegyen tehát e tekintetben is minél előbb rendet a törvényhozás." Ez a sokaknak véleményét magáévátevő nyilatkozat szintén rámutat szellemi nagyságára, mert valóban olyan dologra hívja fel a figyelmet, amit ma sem igen vesznek tekintetbe. Az idézet más szavakkal azt jelenti, hogy a völgyek sorsát a lejtők sorsa dönti el. * Széchenyi az ő első tiszai útját éppen 100 esztendővel ezelőtt tette meg. Ha ma felébredne nagycenki örök nyugalmából és látná az ő álmait is meghaladó valóságot, bizonyára áhítattal borulna le az anyaföldre és buzgó szóval mondana hálát a Mindenhatónak, hogy élete, törekvése ebben a tekintetben sem volt hiába­való. Az általa elgondolt nagyszerű mű első része, a vizek megzabolázása — az itt-ott még meglévő hiányokat nem tekintve — majdnem tökéletesen kész, sőt elgondolásánál több is történt. Ami pedig készen van, úgy készült el, hogy az egész müveit világ elismerését érdemelte ki, amit legjobban bizonyít a nálunk mind­untalánul ittjáró külföldi és más világrészekbeli szakemberek hatalmas sora, akik valamennyien azért kerestek fel minket, hogy a világhírre szert tett munkákat a helyszínén is tanulmányozhassák. Amíg idáig eljutottunk, sok ellenállást kellett legyőzni, Széchenyi tanítása alapján beláttatni, hogy a munkák nem a mának, hanem a jövőnek szolgálnak, hogy azok nélkül szomorú vége lett volna a magyarság bölcsőjének, vele együtt a magyarságnak és Magyarországnak. Bizonyára igaz, hogy nem minden munka hozott azonnal gyümölcsöt és amit az apák csináltak, annak fohásznál a fiúk, sőt nem egyszer csak az unokák vették. A teljes haszonnak csak az idővel való megnyilvánulása természetes. Ha posványt csapolunk le, a vízimunkát követnie kell a talaj telkesítésének, megfelelő beavatkozással való olyan megjavításának, hogy azon valóban lehessen is termelni. Hogy ez mennyire így van, azt az olaszok is tudják és a Mussolini által kezdeményezett és óriási nemzeti fontosságú Bonifica Integrale intézői számba is veszik, fennen hangoztatják egyes munkáiknál, hogy azokat nem a mai nemzedék, hanem az utódok boldogulására és ezzel együtt az ország javára végeztetik. Bizonyára akadnak nálunk még ma is egyesek — az ügyet eléggé nem ismerők — akik a magyar vizekbe eddig befektetett 1 milliárdnyi összeget részben túl­magasnak tartják. De ha számbaveszik azt a tényt, hogy a nagy befektetés folyo­mányaként előállott nemzeti vagyongyarapodást alacsonyan is, legalább 10 mil­liárdra lehet becsülni, akkor ellenvetéseik és kétségeik bizonyára lényegesen módo­sulnak. Mindez pedig Széchenyi törhetetlen akarata, kitartása és buzgalma nélkül még talán ma sem volna így. Az ő akaratereje tudott csak megküzdeni a nemzet fásultságával. A magyarság eddigi élete folyamán már igen sok megpróbáltatáson ment át. Volt már az ország feldaraboltan is, a sors kereke azonban forgott : ami egyszer lenn volt, ismét felkerült. Ezért nem szabad csüggednünk, hanem dolgozni kell a jövendő, ha nem a fiúk, akkor az unokák érdekében. Minden becsületes törekvés előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.

Next

/
Thumbnails
Contents