Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - III. Janicsek József: A talajmechanika alapfogalmai és technikai alkalmazásuk, különös tekintettel a vízépítésre
26 tosságú meghatározás elégséges. Ezt a pontosságot elérendő, meg kell vizsgálni a kísérlet folyamán felmerülő körülményeket. Ezek közé tartozik elsősorban a talajminta kezelése. 1. A kezelésnek olyannak kell lenni, hogy egyrészt a kísérlet előtt a szemcsék teljes szétválasztását, vagyis disperzióját elérjük, másrészt, hogy az ülepedési folyamat alatt a szemcsék összeverődését, összeállását, egyesülését, tudományos megjelöléssel a flokulációt vagy koagulációt is megakadályozzuk. A kísérlet előtti teljes szemcseszétválasztást kis kohéziójú talajoknál kézzel, nagy kohéziójuaknál pedig az oldat erőteljes keverésével, forgó tengelyre alkalmazott lapátokkal érhetjük el. Szerző erre a célra kerékhajtású, házi habverőt használ, mellyel a talajoldatot 5—20 percig erősen felkavarja és keveri. Az iszapolás alatti koagulációt megakadályozni vannak hivatva a különböző kémiai kezelések. A teljes flokuláció megakadályozása nyilván lehetetlen, de ha gondosan járunk el, úgy a finom nyersanyagnak és kolloidoknak csak kis része fog koagulálódni. Ezzel a kérdéssel különösen Prof. Wiegner (7.) foglalkozott s tanulmányából a következő eredmények vonhatók le : aj A legtöbb talajfajtánál a 1) < 0-005 mm frakciókat abszolút pontosan megállapítani nem lehet s az eredmény a talaj kezelésétől függ. b) Általános kezelési szabályt felállítani nem lévén lehetséges, olyant kell választani, ami a legrövidebb idő és munka mellett a leghatásosabb disperziv befolyást gyakorolja. A különböző talajtani laboratóriumokban használt kezelési eljárások (ammóniák, nátriumhydroxid, sósav stb.) között igen hatásos és egyszerű reagens a vízüveg, mert kis mennyiségének hatása is jelentékeny. A 40° Be-és vízüvegből, rendesen megfelelő 0-5 cm 3-mennyiség, kötöttebb talajoknál — agyag — ez a mennyiség 1-0 cm 3-re emelhető. Nagy előnye a felhasználásra kerülő kis mennyiség, amely a folyadék fajsúlyát csak igen kevéssé befolyásolja. 2. Másik fontos szempont az oldat koncentrációját illeti. Különböző koncentrációjú oldatokkal végzett kísérletek azt bizonyították, hogy általában 30—50 gr talaj 1000 cm 3-vízben feloldva, megfelelő. Homokos talajoknál, melyek az első percekben nagy mennyiségben szedimentálnak, megfelelő a 100g/l koncentrációjú oldat. 3. A fajsúlyt elég + 2% pontossággal meghatározni. Az eredményekre a fajsúly általában csekély hatású. 4. A hőmérsékletleolvasás + 0-5 °C pontossággal történjék. 5. A hidrométernek az oldatba való behelyezése és ismét kivétele kisebb zavaró befolyású, mintsem azt gondolnánk. Agyagoldattal végzett kísérletnél kitűnt, hogy egymásután ötször megismételt esetben a leolvasás nem változott. Mindenesetre ezeknek a műveleteknek gyorsan kell történniök, legalább 5—10 mp alatt. 6. A hidrométerleolvasásnál figyelembe kell venni a beosztott cső mellett oldalt kiképződő meniscus korrekciót, melyet legcélszerűbb egyszer és mindenkorra tiszta vízben meghatározni. Értéke kb. 0-5—1-0 beosztás. 7. A hidrométer leolvasási képessége 0-0002 legyen r = 0-995—1-040 beosztási kapacitással. 8. A kísérletet egyenletes hőmérsékletű helyen kell végezni. Egyoldalú felmelegedést (napfény, kályha stb.) kerülni kell. 9. A párolgás zavaró befolyását azzal küszöbölhetjük ki, ha a szedimentációs cilindert leolvasás után üveglappal fedjük le.
