Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - XIII. Könyvismertetés

259 fauna között, azonkívül nagytömegű a vízben lebegő állatkák csoportja is. Ezek szolgáltatják a tavakban élőhalak apró ivadékainak az első táplálékot. A hasznos halak legnagyobb része a parti fenékállatkákkal él. Általában az összes tavi halaink -— a ragadozókat kivéve -— ily apró víziállatokkal táplálkoznak. A pontyfélék is csak mesterséges rászoktatással fogyasztják a növényi eledelt (kukorica és más szemes takarmányok). Ha a tavakon egy vertikális metszetet képzelünk, úgy 3 mélységi zóna különböztethető meg : 1. a parti (litorális), 6—7 méter mélységig, aminek növényzete a sás, keményszárú vízinövények, azután a félig és teljesen vízalatti növények ; 2. erprofundal zóna, 7—12 m mélység között, ahol a fenéken főleg kagyló és csigahéj van lerakodva és végül 3. ezen aluli mélységben az euprofundal zónát, amelyet iszap borít, és már magasabbrendű vízinövényi szervek nem élnek benne. A haltáplálékul szolgáló állatkák közül csak egynéhány fajta a fontos. Ezek lehetnek férgek, rákállatkák, álcák és puhatestűek. A halak között vannak a part közelében élők. Ezek a folyamiaktól semmiben sem különböznek. A tavakban ezenkívül van még két biológiai körzet: a mély zóna és a szabad vízfelület, ahol olyan halfajták is élnek, amelyek a folyóban már alig, vagy ritkán fordulnak elő. A gyakorlati halászatban megkülönböztethetünk négyféle tótípust, aszerint, hogy az milyen halnak alkalmas : 1. Csukás és compós tó, amelyik főleg dús parti növényzetű, nagykiterjedésű sekély helyekkel. Alkalmas a pontyfélék értéktelenebb fajtáinak is. Igen könnyen, túlságosan elterjed benne a vízinövényzet, a csekély mélység következtében pedig a vízszínsüllyedés úgy nyáron, mint a téli fagynál nagy károkat okozhat. 2. Dévér-keszeg tavaknak tekinthetők halászatilag a normáltípusúak, jól kifejlett parti növényzettel bíró sekély részekkel, de egyúttal elegendő mélységű belső medencével is. Jól tenyészik benne az angolna is, a szabad vízfelületi részein a süllő. Németországban ezek kiterjedése 100—1000 hektár között legfeljebb 25 m mélységgel. 3. A süllős és coregonidás tavakban a fenékfauna gyérebb, azért a békés halaknak csak az ivadéka fejlődik jól, viszont a síkvízi rész gyakran planktondus és a süllőivadék táplálására alkalmas. Ezek a tavak tehát igen értékes halzsákmányt szolgáltatnak, de annak mennyisége igen változó. 4. A marénás tavak igen mélyek, gyakran meredek partokkal, a víz hűvös és magas ovigéntartalmú, igen mélyre átlátszó. Nagyobb marénafajták is tenyésznek benne. E típusokon belül a tápanyag mennyisége szerint meg lehet különböztetni eutrop- és olytroptavakat. (Jól termő és rosszul termő.) A tavak haltermése elsősorban attól függ, hogy a tóban levő tápanyag mily körülmények között válik haltáplálékká, azután a haigazdálkodás módjától (mesterséges beavatkozás a tenyésztésbe, fogási módok stb.). A cél az, hogy a tó területéről ha-onként állandó optimális haltermést lehessen kapni. A gyakorlatban ez a hozam 10—150 kg, tehát elég tág határok közt ingadozik. lllésy Zoltán. 17*