Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - XIII. Könyvismertetés

256 A jelentés beszámol a munkálatokra fordított segélyekről is. Közpénzből összesen 43 millió koronát fordítottak ilyen célra, azonkívül 1-5 millió korona segélyt adtak tervezésekre. Nepily mérnök egy másik tanulmánya szerint Szlovenszkóban 1900 km-nyi folyó és 20.000 km-nyi patakszabályozás szükséges. Vízmentesítendő lenne 970,000 ha, öntözésre szorul 250.000 ha. E munkálatokat az 1927.' évi július 14-iki törvény értelmében Szlovenszkó, mint ország is támogatja. E nem állami segélyekből 1928—30-ban 60 millió koronát szavaztak meg. Mivel a munkálatok előhaladása fokozatos, a támogatást évről-évre folyósítják. 1929és 1930-ban összesen 14-5 millió korona segély került tényleges kifizetésre. A vízgazdasági alapról szóló törvényen alapuló víziprogramm szerint az 1931—41. években szlovenszkói folyószabályozási munkákra évi 35 millió korona (az egész államban 135 millió korona) esik, amiből 9—10 millió lenne (a Szlovenszkót terhelő) országos segély. A kultúrmérnöki talajjavításokra és vízvezetékekre évenként 55 millió (az egész államban 190 millió) van előirányozva, amiből mintegy 13 millió az országos támogatás. Végösszegben a szlovenszkói vízimunkálatok támogatására az ország költségvetésében évi 24—25 millió korona előirányzat szükséges. Mint látjuk, az évi 90 millióval (körülbelül 15 millió pengő) megállapított vízielőirányzat messze túlhaladja állami költségvetésünk hasonló tételét. Ez tehát a Felvidék vízügyének nagyarányú fejlődését könnyen érthetővé teszi. A közölt 11 tanulmány a vízügyi szolgálat mind az öt ágazatát felöleli. Ehhez képest 4 tanulmány az alsócsallóközi, vágjobbparti, Podluzsánka-Szikince patakszabályozó és pozsony megyei csatornamenti társulatok keretében tervezett munkálatok terveit ismerteti, 2 pedig folyószabályozással (1. alább) kapcsolatos. A talaj javítási ágazatot a vízvezetékekről és a szlovenszkói szikesekről szóló dolgozatok képviselik. Egy tanulmány hidropedológiai irányú, egy pedig az újabb tagosítást ismerteti. Végül említem a tutajozásról szóló rövid ismertetést, amely a vízjogi vonatkozásokra is kitér. Ezek közül érdeklődésünkre tarthat számot Skatula mérnök tanulmánya a Béla-patak rendezéséről. A Magastátra délnyugati lejtőjén eredő nagyesésű és durva hordalékú Bélapatak 20-5 km-es szakaszát éger-, kőris- és nyárfából való hossz- és keresztirányú fásítással óhajtják elérni. A terv szerint a legnagyobb árvíz kétharmadára tervezett új meder két partján elhelyezett hosszú és a magas partokig terjedő keresztirányú fásítások között a régi meder feliszapolódik, viszont az új meder kiképződik. Ezt 10 év alatt vélik elérhetőnek. Véleményünk szerint a vázolt szabályozási mód sikere a Béla-patak görgeteges hordaléka miatt kétségesnek látszik. Kotzian mérnök a sodronyfonatú kavicsépítményekről számol be. Ezek a tanulmány szerint jól beváltak, ami egyezik a magyar kultúrmérnökségek idején szerzett tapasztalatokkal. A sodronyfonatú műveket használják mind a keresztirányú műveknél, mind sarkantyúk gyanánt is. Ilyen művek épültek a Vág, Árva,^Nyitra és Béla folyókon, valamint több patakon is. Megemlítjük végül Nikitin mérnöknek a szlovenszkói sós talajok természeti föltételeit tárgyaló tanulmányát . Hat ilyen szikes területrész van a Vág, Nyitra, Garam és Ipoly folyók torkolatánál, továbbá a dunai sikság alsó részén. Az elszikesedés okát a tanulmány a nyári meleg hónapok kevés csapadékában, a nagy párolgást és a területek elégtelen vízlefolyásában látja. A sók közül a legkárosabbnak a szódát tartja, amelynek keletkezése Szlovenszkóban csak átmenetileg száraz (arid) jellegű vidékeken következik be. A gazdagon illusztrált évkönyv tiszteletreméltó törekvést mutat a kultúrmérnöki működés méltatása és a munkálatok eredményeinek ismertetése irányában. Trümmer Árpád. Prof. Alb. Delos : Le régime agraire en Espagne. (A spanyol agrárrendszer.) Közlemény a ,,Bulletin de l'Institut Agronomique et des Stations de Recherches de Gembloux" című folyóirat 1932. évi 4. füzetéből, 250—275 oldal. Spanyolország történetét lakosságának a földhöz való ragaszkodása jellemzi. A tulajdon szeretete adja meg a földmíves népnek az új spanyol agrárreform végrehajtására szükséges lelkes közreműködést. Spanyolország művelés alatt álló területe (1932 októberében) kereken 44 millió ha. A földmívelés utolsó évi terméshozama (az erdészeti termékek nélkül) kereken 12 milliárd pezeta (mintegy 6 milliárd pengő).