Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - XI. Gubányi Károly: Az öntözésekkel kapcsolatban létesített vízerőtelepek gazdasági jelentősége az Egyesült Államokban
239 Az 1930—31. üzemi évben a vízierőtelepek összesen 3-3 millió dollárt érő áramot értékesítettek. Az évi teljesítmény 455-3 millió kilowatt-óra volt, aminek csak 20%-át használták fel az öntözések és lecsapolások céljaira, 68%-át a fogyasztóközönség használta fel, míg áramveszteségre és egyéb célokra 12% esett. Coíorádo-államban, a Grand-River völgyében most létesülő új vízerőművekkel és Washington-államban készülő erőtelepekkel, kilenc új öntözőkolónia keretében, a közeljövőben még 11 hidroelektrikus telep lép működésbe. Az itt értékesülő áram értéke az üzemi költségek és a törlesztési részletek levonása után évi 600.000 dollár tiszta jövedelmet fog jelenteni. * Csak a legutóbbi idők folyamán tűnt ki egész világosan, hogy a különféle vízművek áramfeleslegének értékesítéséből mily jelentékeny jövedelmek állhatnak elő. Ezekre a jövedelmekre a Bureau of Reclamation működésének első idejében még nem számítottak. Ezt a tényezőt a régebbi tervezéseknél alig vették figyelembe, nem mérlegelték helyesen és értékét csak kevésre becsülték. A régebben létesült öntözőműveknél a fejlesztett energiával csak a készülő csatornák szárazkotróit és más munkagépeit tartották olcsó üzemben, míg az energiafelhasználás későbbi lehetőségeit nem részesítették kellő figyelemben, minek folytán az így elérhető pénzügyi eredményeket sem mérlegelték kellőképen. Mindezek alapján az erőtelepek eleinte rendszerint csak a pillanatnyi szükségletnek megfelelő minimális méretekben épültek. A csatornahálózat elkészültével pedig a kotrógépeket hajtó elektromos berendezés, rendesen csak mint félig elhasznált építési anyag, csaknem minden ellenérték nélkül ment át az öntözőgazdák tulajdonába. Az újabb öntözőkolóniák fejlődése folyamán mindenütt nagymértékben jelentkezett a fokozottabb áramsziikséglet. A farmok szükségletei mellett még ipartelepek és községek is belecsatlakoztak az áramfogyasztók körébe, úgyhogy legtöbb helyen a rendszeres öntözőgazdálkodás megindultával a gátaknál és csatornalépcsőknél kínálkozó áramfejlesztési lehetőségeket az értékesülés legszélsőbb határáig kellett kibővíteni. Később a nagyobbszabású energiatelepek már azzal a határozott célzattal épültek meg, hogy azok az öntözések mellett az egész vidék számára áramot is termeljenek. Ilyformán a vízművekkel összefüggésben új jövedelemforrás jött létre, mely a legtöbb esetben, még mielőtt a farmok megfelelően jövedelmeztek volna, az öntözőberendezés egész költségét kifizette. Mindezekkel egyidőben egy új, eddig számba sem vett jogi kérdés merült fel. És pedig annak a kérdése lépett előtérbe, hogy tisztán az Államszövetség költségén létesült ilyen teleppeknél tulaj donképen kit illetnek meg az előálló jövedelmek és kié lesz maga a telep, ha az már kifizette az építés költségeit ? A Minidoka-vízműveknél jelentkezett előnyös helyzet másutt is — főleg Nebraska- és Wyoming-államokban, — több helyen megismétlődött. A Bureau of Reclamation hivatal véleménye az, hogy az ilyen műveknek az állam örökös tulajdonában kell maradniok. A vízművek terveit, előmunkálatait és azok teljes kivitelét tisztán az Államszövetség pénzén végezték. Ezekhez a
