Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - IX. Vas Leó: A nemzetközi Duna-bizottság első tíz éve

223 Az árukat vizsgálva a kőolajtermékek forgalmának növekedése állandónak mondható. Az az 1920. évi 120,000 <-ról 1929-ig 558,000 í-ra emelkedett. A tankok azonban a völgymenetben mindig üresek. A gabonaforgalom erős ingadozásokat mutat. 1924-ben és 1927-ben fölfelé, 1925, 1926 és 1929-ben a Feketetenger felé irányult a gabonaszállítás (1929-ben 568,000 t gabonát, az eddig itt tapasztalt legnagyobb mennyiséget szállították lefelé). A gabona szállításának ez az irányváltozása függ a dunai államok termésétől, a gabona világpiaci áralakulásától és a termelő államok gazdasági politikájától. Megesett azonban, hogy valamelyik gabonafajtából völgy- és hegymenetben közel egyenlő volt a forgalom. Ez a keresztező mozgás fölöslegesen drágítja a gabonaárakat (fuvardíj, vám, időveszteség stb.) s a dunai államok együttműködése esetén mellőzhetővé válnék. Van még egyéb baja is az aldunai forgalomnak : Gyakori a völgy- és hegymenetben az egyidőben vontatott (keresztező) üres uszály. Ez a káros tünet csak a hajóstársaságok együttműködésével volna megszüntethető. Az uszályokat teherbíróképességüknek csak a 61%-ig rakják meg. Hasonlóképen nincs kihasználva a gőzösök vontató képessége sem. Ezeken a hibákon szintén csak a hajóstársaságok együttműködése segíthetne.