Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VIII. Vas Leó: Az európai Duna-bizottság 75 éves működése

211 hajósok megbízhatatlansága és a Feketetengeren gyakori viharok folytán nagyon költséges és kockázatos is volt. A könnyítések évi költségét 1855-ben 500.000 angol fontra (több mint 10 millió P) becsülték. Minthogy pedig a könnyítések költségeit kis víz idején erősen emelték (néha a duplájára is), alig lehetett előre megállapítani a dunai kikötőkbe irányuló áruk szállítási költségeit, s a nagy költségek szinte felemésztették az egyébként olcsó víziszállításból eredő előnyöket. Az EDB működése következtében a hajózómélység 1869-ben már 16—17 lábra (4-88—5-18 m) növekedett. A hajózással űzött visszaélések már megszűntek, a zaklató vesztegzárolást elhagyták, a viharok okozta hajótörések száma csökkent, a hajóút ideje megrövidült, mert a könnyítések feleslegessé váltak. A hajózómélység növelésével, a könnyítés elhagyásával elérhető megtakarítás tonnánként kereken 6 frankot tett ki. Ez a körülmény a hajózási díjtételek csökkenésében is kifejezésre jutott. Anglia és Braila közt 1 tonna gabona szállítási költsége 1856-ban 61-25 fr, 1880-ban 36-95 fr, 1900-ban 16—25 fr és 1914-ben 9-25 fr volt. A hajózás biztonságának növekedése a biztosítási díjtételek csökkenésére is vezetett. A díjtétel az 1870. évi 7%-ról 1930-ban 3-75%-ra csökkent. Az EDB által végzett munkák, valamint a torkolati hajósmorál javulása 1856-tól kezdve a hajóforgalmat erősen fejlesztették. A torkolat kimélyítése következtében a nem gazdaságos és nagy kockázattal járó kis tonnatartalmú járművek helyett nagyobb hajók közlekedhettek, s így, bár a járművek száma csökkent, az árúforgalom növekedett. A hajók száma A tonnatartalom A hajók átlagos A legnagyobb hajók tonnatartalma tonnatartalma 1851—1855 10.728 1,969.409 184 — 1866—1870 12.821 2.740.521 212 1.567 1891—1895 8.391 8,007.024 953 2.763 1906—1910 5.853 9,837.926 1.672 4.047 1926—1930 . . 3.743 7,389.266 1.969 6.370 A szabályozási munkák elvégzése után a Szulina előtti szabad tengeri kirakodás, mely 1859—61-ben 14%-át tette ki az összes forgalomnak, 1870-ig 0-2%-ra csökkent. A hajózás fejlődésével növekedett a Dunából a Feketetenger felé irányuló forgalom is. Ez a Kelet felé haladó árúmennyiség 1858-ban 274.000, 1878-ban 981.000, 1898-ban 2,284.000, 1911-ben 4,628.000, 1913-ban 2,713.000, 1926-ban 2,408.000 és 1930-ban 3,581.000 tonnát tett ki. Gabonaneműek és fa aelják a kiszállított árúk zömét. A gabonaneműek 1868-ban 98%, 1901-ben 87%, 1921-ben 72%, 1928-ban 54%, 1930-ban 75%-át tették az összes forgalomnak. A faforgalom 1868-ban 1-5%, 1901-ben 11%, 1921-ben 25%, 1928-ban 42%, 1930-ban 23% volt. A torkolati tengeri kikötők forgalma a háború óta növekedett, a szulinaié pedig csökkent. Ennek az az oka, hogy a belső kikötők fölszerelése jobb, olcsóbb mint a szubnaié, s mert az uszály szállítási költsége Szulináig nagyobb, mint a tengeri hajóké. 12*