Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VIII. Vas Leó: Az európai Duna-bizottság 75 éves működése

206 1896-ban vette meg a bizottság a „Percy Sanderson" nevű 1250 lóerős vedres, tengeri gőzkotrót. Hossza 67 m, szélessége 12-20 m, merülése 3-66—4-34 m, 5-20 m mélységig kotor. A kotrópark tagjai még a következők : A ,, Ili mi trie Sturdza" (1910) 1200 lóerős, kettős csavarú, tengeri szívókotró, hossza 67-0 m, szélessége 12-5 m, merülése 3-40—4-50 m, 5-60 m mélységig kotor. A „Dimitrie Stürza" 1000 m

3 kotrott anyagot képes saját hajótestében tárolni. A kikotrott anyagot a süllyesztő dereglyékhez hasonló módon, vagy a mély tengervízben, vagy nyomószivattyúkkal mocsaras területek feltöltésére ürítik ki. A „Carl Kühl" (1913) 1000 lóerős, kettőscsavarú, szívó, tengerikotró. Hossza 57-0 m, szélessége 10-50 m, merülése 2-90—3-96 m, 4-50 m mélyen kotor. A „Sulina" (1924) 950 lóerős, kettőscsavarú, vedres, tengerikotró. Hossza 67-0 m, szélessége 12-80 m, merülése 3-81—4-72 m, 5-30 m mélyen kotor. A „Sulina" vedres kotróban is lehet 700 m

3 kotrott anyagot összegyűjteni, de csak akkor használják kotrott anyag szállítására is, ha a hozzátartozó „Saint Georges" és „Kilia" nevű csavaros sárhajók (500 m

3 köb tartalmúak) valamely okból nem állanak rendelkezésre. A Szereth-folyó által a Dunába zúdított hordalékmennyiség a deltafeletti szakaszon, Galac fölött, az ú. n. Zeglina-gázlót idézi elő. Hordaléka mennyiségéről a következő adat nyújt fogalmat : 1912 szeptember 2-tól október 15-ig 4-2 millió m

3 homokos hordalék rakódott le a Zeglina-gázlón. A könnyebb iszapot a víz továbbszállítja a torkolat felé. Amint a vízrajzi szolgálat valamely gázlón a vízmélység csökkenését észleli, kirendelik a „Dimitrie Sturdza" és a „Carl Kühl" szívókotrókat, mert azok a lerakódott homok kiemelésére alkalmasak. A „Sulina" kotró 3,022.000 aranyfrankba, két mozgó sárhajója 1,845.000 aranyfrankba, a régebbiek közül a „Percy Sanderson" 1,007.000 frankba, a „Dimitrie Sturdza" 1,295.000 frankba került. A szulinai torkolatban 1894—1930-ig összesen 20,683.000 m

3 hordalékot kotortak ki. A legkisebb teljesítmény 1894-ben 84.000 m

3 és 1916-ban 115.000 m

3, a legnagyobb pedig 1925-ben 2,152.000 m

3 volt. Az EDB hatáskörébe tartozó Dunaszakaszon, a szulinai ágban és a CsatalSzentgyörgy felett 1887—1930-ig a fentebb ismertetett szabályozási munkák céljaira összesen 3,213.000 m

3 kotrást végeztek, úgyhogy végeredményben az EDB által 1887—1930-ig teljesített kotrás köbmennyisége kereken 24 millió köbméterre tehető. Az EDB a szulinai kikötőben eleinte fapartfalakat, később, 1873-ban, kőpartokat épített, amiket a szükségnek megfelelően úgy hosszabbított meg, hogy 1914-ben közel 10 km kőrakodópart volt készen. A jégnek is igen nevezetes szerepe van az EDB dunai szakaszán. A jég a téli hónapokban, december közepétől március végéig, több-kevesebb időre megakasztja a torkolati szakaszon a hajózást. A vonatkozó észlelések 1836 óta folynak. Az 1930-ig összesen 94 évi megfigyelés szerint 19 éven jégmentes volt a Dunadelta. Egyébként a jégokozta forgalmi szünet évente 4 (1927-ben)—101 (1880-ban) napig tartott. Az egyes jégtáblák vastagsága alig több 30 cm-nél, de a kanyarokban vagy a szűkületekben keletkező jégtorlaszok gyakran a meder fenekéig érnek le. A jégtörés a torkolati Dunán csak alulról fölfelé végezhető. Ritkán lehetséges a széttört jégtáblákat a viszonylag szűk szulinai ágon át torlódás nélkül a tengerbe levezetni. A jégtörés általában nagyon költséges s