Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VIII. Vas Leó: Az európai Duna-bizottság 75 éves működése

201 létesítendő. A torkolat kotrásának hatásosabbá tételére egy új, vedres kotró szerzendő be két gőzüzemű sárhajóval. A véleményező bizottság szerint a vezérgátak rőzsepokrócokra fektetett kőrétegekkel volnának leggazdaságosabban megépíthetők, mert a fűzanyag és a kő az EDB területén termelhető. Végül ajánlotta a szakbizottság a hordalékszállítás csökkentésére szolgáló osztómű kérdésének a tanulmányozását. (6. ábra.) Érdekes, hogy a szakbizottság egyik román tagja a fenti javaslat helyett a Kilia- vagy Szentgyörgy-ágnak zsilipes csatornával való hajózhatóvátétele mellett kardoskodott. Az EDB 1921 őszén magáévá tette a véleményező bizottság terveit. Rögtön megindította a vezérgátak meghosszabbításának munkáját és beszerzett egy új kotrót is, a ,,Szulina"-t. A sztarisztambuli fenékgát építését azonban egyelőre mellőzte. Az új vezérgátak nagyrészét eleinte túlnyomóan rőzsepokrócból szándékozták előállítani. Munkaközben azonban kiderült, hogy a rőzsepokróc drágább, mint a kő s ezért csak két s később még egy rőzsepokrócot építettek be. A fenékborításra szolgáló rőzsepokrócot (40 . 1-2 . 1-2 m méretűt) 7-es facölöpcsoporttal szorították a fenékhez. A cölöpcsoportok egymástól való távolsága 30 m. A lesüllyesztett rőzsepokróc fölött a vezérgát kőhányásból készült. A cölöpcsoportok a rőzsepokróc süllyesztődereglyéinek, később pedig a kotrók kikötésére is szolgáltak. (7. ábra.) A kotrás is nagy erővel folyt. 1922-ben 710.000 m

3, 1923-ban 1,180.000 m

3 hordalékot emeltek ki. Ennek dacára a régi vezérgátak közötti vízmélység 1924 nyarán 13 lábra (3-96 m) csökkent. A hajózás biztosítása érdekében a torkolat előtt lévő hatalmas zátony egyik teknőjében, az északi vezérgát régi és új szakasza között hagyott nyílásból kiindulva, északi irányban ideiglenes kisegítőcsatornát kotortak ki, hogy 19% lábnyi (5-94 m) mélységet kapjanak. (8. ábra.) A vízmélység, minden erőlködés ellenére, így is többször 17 lábra (5-33 m) csökkent. Az említett ideiglenes bejárat több, mint 1,200.000 m

3 kotrást igényelt. Az új vezérgátak közt is folyt a kotrás s mikor a kotrók a zátony tetején áthaladtak, a Duna árjának elragadó ereje a gátak között 1925 májusában 17 láb (5-18 m), majd júliusra 20 láb (6-09 m) mély csatornát vájt ki. Azután elzárták az északi vezérgátban, majd utóbb a déliben hagyott hézagot s ekkor a vízmélység 23 lábra (7-01 m) növekedett. A Dunából kisodort óriási hordaléktömeg a vezérgátaknak a tenger felé eső vége előtt újabb zátonyosodást okozott s a vízmélység 1926 áprilisban 14 lábra (4-27 in) csökkent le. Ekkor újból összehívták a véleményező műszaki bizottságot. A bizottság a vezérgátnak további meghosszabbítását javasolta. Az új vezérgátak irányát azonban most már nem tervezték egyenesre, hanem a korábbi gát végpontjától délfelé hajló, 8000 láb (2438 m) sugarú körívben. A köríves vonalozást azért tervezték, hogy a hajózható nyílás sodra merőleges legyen a tengeralatti zátony vonulásának irányára és hogy a bejáratot eltereljék a Sztari-Sztambul-ág veszélyes hordaléktömegétől. 1927 végéig az északi vezérgátat 6800 láb (2072 m), a déli pedig 9300 láb (2835 m) hosszban nyújtották meg köiívben, ahol a 21 láb (6-40 m) mélységet érték el. Kotrások segítségével így 24 láb mélységet biztosítottak, de utóbb az ilyen mélység állandó fenntartása érdekében az északi vezérgátat közel 2500 láb (755 m) építésével a déli vezérgáttal egyenlő hosszúvá tették. így időközben elérték a