Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - VIII. Vas Leó: Az európai Duna-bizottság 75 éves működése
195 képződés megfigyelésére. A munkákat Hartley főmérnök, Spratt tengerészeti kapitány, Wex, Passetti és Nobiling mérnökök végezték. Kikutatták az építőanyag (fa, kő, cement, hidraulikus mész, stb.) termelő helyeket. Műhelyeket, útakat és távíróvonalakat építettek. Az előzetes tanulmányok alapján már előre látható volt, hogy csupán kotrással nem lehet majd eredményt elérni. A kereskedők és hajósok nyomására pár hónapig mégis dolgoztak egy kis vedres gőzkotróval s egy gereblyés gőzössel, de ezek a Dunának a tenger vizével való találkozásánál óriási tömegben lerakodó hordalék miatt a mélységet megjavítani nem tudták. 1858-ban azután már megállapították a torkolatnál levő hajózási akadályok megszüntetésének módját. Ennek alapelve a következő volt : a kiválasztott torkolatban a tengerpart kiugró pontjához csatlakozó vezértöltések ( jetée) közé szorított vizet a tengerbe addig a pontig vezetik bele, ahol a vízmélység már 18—20 láb (5-4!)—6-09 m), a sebességet, illetve elragadó erőt változatlanul hagyva, a tengeri zátonyban a szükséges mélységet kikotorják s így a folyami hordalék a tenger mélyebb részein rakódik le. Ezek a vezértöltések a szükségnek megfelelően meghosszabbítandók lesznek. Nem tudtak azonban arra nézve dönteni, hogy melyik torkolati ágban vigyék ki ezt a tervet'í A szulinai ág mellett az szólt, hogy a hajósok szerették s hogy a tervbevett munkák olcsóbb, biztosabb és gyorsabb eredményt ígértek. A Szentgyörgy-ág azért lett volna előnyös, mert kanyargós volta dacára mélysége egyenletes volt és a torkolata előtt a zátony sokkal keskenyebb, mint Szulinán, vagyis aránylag olcsó torkolatszabályozás után a tengeri hajók a Szentgyörgy-ágon át könnyen jutottak volna fel Brailáig. Azonban az EDB az 1857—1858-ig tartó tanácskozások során a megoszló vélemények miatt a torkolat kérdésében sehogy sem tudott végleges állást foglalni. A huza-vona szükségessé tette, hogy végleges döntés előtt (előtérben akkor még a Szentgyörgy-ág állott) a szulinai ágban a hajózás megsegítésére ideiglenes műveket építsenek. Ezalatt az EDB egyhangúlag állást foglalt a Szentgyörgy-ág mellett. Felmerült azonban olyan terv is, hogy a Szentgyörgy-ág mellett 4-88 m mély hajózócsatornát építenek, melyből hajózózsilipen át jutnak a tengerre, a hordalék pedig a Szentgyörgy-ágban fog a tengerbe jutni. így azt remélték, hogy a természetes torkolattól független, egyenlő és állandó mélységű csatornában hajózhatnak. Hartley a zsilipes Szentgyörgy-csatorna költségeit 17 millió frankra becsülte. Azonban az időközben angol pénzen megépült csernavoda—konstanzai vasút ennek a költséges csatornának erős versenytársa lett volna s ezért a végleges döntés tovább késett. Ezalatt a szulinai ágban végrehajtott ideiglenes munkák jó eredményeket kezdtek mutatni s ezért már a hajózás sem sürgette a végleges állásfoglalást. Végre 1865-ben elhatározta az EDB, hogy a Szentgyörgy-zsilipescsatorna tervét elejti és a szulinai ágban létesített ideiglenes műveket Hartley első terve értelmében véglegesen kiépíti. A szulinai megoldásban a két vezérgát közé fogott hajózómeder főiránya 16° 52' kelet-északkeletre, mert így a hajók az észak-északkeleti uralkodó szél mellett könnyebben juthatnak be. Erre volt a zátony is legmélyebb s így a kikötő is legjobban védve volt az uralkodó szelek ellen. (2. ábra.) A vezérgátak között való távolság 600 láb (183 m), a mélység 16 láb (4-88 m), ugyanannyi, mint a szulinai ág belső szakaszán. 12*
