Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - III. Janicsek József: A talajmechanika alapfogalmai és technikai alkalmazásuk, különös tekintettel a vízépítésre

15 150 sz. sziták lyukbősége a logaritmikus léptéknek megfelelően (erről későbben) \ 2 -vei vannak közvetlen szomszédaik közé beiktatva. II. TÁBLÁZAT. Tyler-rendszerü talajszita sorozat. Szita száma Lyukbőség mm Szita száma Lyukbőség mm 4 4-70 2-36 1-17 0-59 0-295 65 0-208 0-147 0-104 0-074 8 4-70 2-36 1-17 0-59 0-295 100 0-208 0-147 0-104 0-074 14 4-70 2-36 1-17 0-59 0-295 150 0-208 0-147 0-104 0-074 28 4-70 2-36 1-17 0-59 0-295 200 0-208 0-147 0-104 0-074 48 4-70 2-36 1-17 0-59 0-295 200 0-208 0-147 0-104 0-074 4-70 2-36 1-17 0-59 0-295 0-208 0-147 0-104 0-074 Amint a legfinomabb szitaméretből látható, szitálás D = 0-07 mm-ig történhetik. Az ez alatt lévő szemnagyságokat már nedves mechanikai elemzéssel kell meghatározni. A mechanikai elemzés eredményeit vagy táblázatban állítjuk össze, vagy ha kellő számú pont áll rendelkezésre, célszerűbben grafikusan tüntetjük fel. Az ábrázolás aritmetikusan beosztott kockás papíron (durva szemcséjű anyagoknál pl. betonadalék anyag), vagy semi-logaritmikus papiron (finom szemcséjű anyagoknál) történik oly módon, hogy a logaritmikus beosztású vízszintes tengelyre a szemcseátmérőket mm-ben s az aritmetikusan beosztott vertikális tengelyre a szóbanforgó szemcsénél finom anyagok súlyszázalékát rakjuk fel. (1. 1. sz. ábrát.) Általános gyakorlat szerint 3-féle frakciófinomságot szokás megkülönböztetni, amelyek a következők : homok (szemcseátmérő) : D = 2—0-02 mm iszap „ D = 0-02—0-002 mm agyag ,, D < 0-002 mm. Ezeket a határokat Atterberg javaslata alapján a nemzetközi agrogeológiai konferencia még 1913-ban elfogadta (2.) s azóta Európában az általánosan használatos. Amerikában a homok, iszap és anyag közötti válaszhatár valamivel feljebb, D — 0-05, illetőleg 0-005 mm-ben van megállapítva. Sok tévedésre adhat és adott alkalmat az a körülmény, hogy a szemcsenagyságot a talaj műnyelven való megnevezésében is használatos névvel — iszap és agyag — jelölik. Ha valamely talajra azt mondjuk, hogy pl. organikus iszap, akkor azon olyan talajt értünk, amelyben igen nagy százalékban vannak jelen az iszapfinomságú : 0-02—0-002 mm közötti szemcsék, tehát nem jelenti egyúttal azt, hogy ebben más talajalkotók, pl. homok és agyag nincsenek, sőt egészen bizonyos, hogy ezek szintén számottevőbb mennyiségben vannak meg. Hogy a félreértéseket elkerüljük, szerző ezután a talajalkotó, finomságokat megjelölő vázrészeket : nyers iszap és nyers agyag műszavakkal fogja jelölni s így megkülönbözteti az összetételből adódó talajtól. Pl. Ha valamely erősen plasztikus talaj a mech. elemzés szerint 30% nyers agyagból 25% nyers iszapból 45% homokból