Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - III. Janicsek József: A talajmechanika alapfogalmai és technikai alkalmazásuk, különös tekintettel a vízépítésre
13 gráfiai jellemzői (a), illetőleg még a talajnak természetes fekvésbeli állapotára is jellemzők pl. víztartalom, tömöttség foka stb. (b) A 14. oldalon közölt I. sz. táblázat fenti csoportosításban tünteti fel a kohéziós és kohézió nélküli talajokkal végezhető kísérleteket, illetőleg az abból kapott fizikai jellemzőket. 1 (1.) Кг a) csoport alatt felsorolt kísérleteket (la és II а) а talajból kivett mintával bármikor később, tehát az időtől függetlenül, nem természetes állapotában, hanem kiszárított és összegyúrt állapotban lehet, míg a b) alatti kísérleteket termett, tehát eredeti állapotban lévő talajjal kell mindenkor elvégezni és pedig úgy, hogy a talajból akár fúrással, akár kiásással kiemelt mintát a laboratóriumi kísérlet időpontjáig eredeti szerkezetében és víztartalmával — rendesen paraffinszigetelés mellett — megőrizzük s a kísérletet a talajból való kiemelés után lehetőleg rövid időn belül végrehajtjuk. A kísérletek sorrendbeli felsorolása és ismertetése előtt meg kell jegyeznünk, hogy az itt összefoglalt minden kísérletnek elvégzése korántsem mindig szükséges. Mindig a mérnöki problémák jellege szabja meg azokat a fizikai tulajdonságokat, amelyeket ismernünk és meghatároznunk kell s így elég a kísérletek számát erre a tulajdonsági körre szorítanunk. Pl. Míg alapozási kérdéseknél a talaj összenyomhatósága és vízáteresztőképessége fontos, addig földnyomási kérdéseknél a kohéziót és súrlódási szöget, esetleg azoknak változását kell ismerni. Az útépítőmérnököt pedig az útburkolat alapozási vizsgálatakor főkép a talajtérfogatváltozása fogja érdekelni. I. CSOPORT, KÖZVETETT FIZIKAI JELLEMZŐK. 1. Mechanikai elemzés. A mechanikai elemzésen a talajnak, vagy bármely szemesanyagnak különböző szemnagyság szerinti alkotókra történő szétválasztását, vagy ezeknek a szemnagyságoknak közvetett meghatározását értjük. Fontossága különösen újabban, a tömör betonkészítés technikájával kapcsolatban az építőmérnöki gyakorlatban mindinkább emelkedik. A gyógyszer- és élelmiszer kémiában, a közegészségi mérnöki tudományokban (szűrők) és agrokémiában már régebbi keletű. A mechanikai elemzés durva szemcséjű anyagnál (homok és kavics) szitálással, ú. n. ,,száraz" eljárással, finom szemcséjű anyagoknál (agyag, iszap, cement) pedig ú. n. ,,nedves" mechanikai elemzéssel történik. A száraz elemzés : a szitálás kivitele közismert, ennek tárgyalását tehát bátran mellőzhetjük s csupán a talajmechanikában használatos szita, az amerikai ú. n. ,, Tyler"-féle szitasorozat ismertetésére szorítkozhatom. Az amerikai Tylerrendszerű szitasorozatnak minden más rendszerű szitasorozattal szemben nagy előnye van, mert könnyen fejben tartható és felrakható lyukbőségekkel dolgozik, amennyiben a sorozatban egymásután következő sziták lyukbősége az előbbinek a fele s így az eloszlási görbén felrakott pontok egyenletesen, egymástól egyforma távolságban helyezkednek el. Tehát a görbe megrajzolásakor nyugodt képet adnak. Az alábbiakban közöljük a talajmechanikai laboratóriumokban szokásos szitasorozatot (lyukbőség mm-ben), megjegyezve azt, hogy a közbeiktatott 65 és 1 A zárójelbe tett arabsszámok a cikk végén található irodalmi utalást, a forrásmunkát jelzik.
