Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VI. Trummer Árpád: A Hernád mellékvizeinek rendezése

136 Az 1928—1930. évi befejezőmunkálatok költsége 126.104 P 22 fillért tett ki, ami az előirányzattal szemben néhány száz pengő megtakarítást jelent. Ez utóbbi összeg és az ismertetett átszámítási móddal kapott érték alapján a rendezés összes költsége gyanánt 229.671 P 02 f-t állapíthatunk meg. A patakrendezés felső szakaszán néhány helyen az oldallejtők nagymérvű beomlása található. Ezek biztosítására még mintegy 3000 pengőre lesz szükség. Végeredményben a munkálatnál 114.682 m

3 földkiemelés történt s a munkálat terhére kétfahíd és két vasbeton híd létesült és azonk ívül a keresztezési m ű. Két vasbetonhidat az útfenntartók költségére építettek, ezekköltsége nincs benne a közölt számadatokban. Itt ennítjük meg, hogy még az 1929. évben megindult a patak Szikszó feletti — már 1893-ban karbahozott — szakaszának tisztogatása, amely munkát 1931-ben fejezték be. Az ú. n. barnaszögi elágazásig tartó 12 kilométernél hosszabb patakszakasz karbahozatalára 36.200 pengőt irányoztak elő. Elkészült 37.913 m

3 földmozgósítás, ami 29.916-51 pengőt emésztett fel. A még fennmaradt összeg egy híd átépítésére és kisebb javítási munkálatokra van fenntartva. A Barnaszög felett háromfelé ágazó patakok rendezésének terve már elkészült s így a munkálat rövidesen kivitelre kerülhet. Ennek befejeztével a Vadász-patak rendezése a Hernádtól a völgyek legfelső részéig megtörténik és a korábbi, gyakran ismétlődő árvízkárok a mult emlékei lesznek. Érdekesnek tartjuk azt is megemlíteni, hogy az 1913—18. években kiásott mederszakaszon a munkálatok újrafelvétele alkalmával 23.139 m

3 földkiemelést kellett végezni. Ez az időközi iszapolódás az eredetileg kiásott 52.742 m

3-nek közel 50%-a. Ez az adat élesen megvilágítja a Vadász-patakhoz hasonló kisebb vízfolyások fenntartásának fontosságát és igazolja, hogy kellő fentartás nélkül az ilyen meder 10—15 év alatt annyira feltöltődik, hogy a karbahozatal eredménye csaknem teljesen megsemmisül. IV. A Vasonca-patak rendezése. A Bársonyosba torkoló patakok másodika a Vasonca, mely az úgynevezett Szárazvölgyön vonul végig és észak-déli irányú. Eredete a Cserehát nevű dombvidéken van, amely száraz éghajlatáról ismeretes. (1. ábra.) Ezért a patak vízjárása szélsőséges. A nyári szárazságok alkalmával teljesen elapad, árvize pedig eléggé jelentékeny. A 88-24 km

2 nagyságú vízgyűjtője dombosjellegű, amelyről azonban az erdők hiányoznak. A terület 70%-a szántó és rét, 25%-a legelő vagy kopár és csak 5%-a erdő. Ez eléggé megmagyarázza a patak szélsőséges vízjárását. A vízgyűjtő felső része kötött agyagtalaj, az alsóbb részen pedig félig áteresztő, homokos agyagféle. A kassai m. kir. államépítészeti hivatal a patak árvizét 1878-ban méréssel 26-0 köbméterben állapította meg. Ez a vízgyűjtőhöz viszonyítva, lényegesen több, mint a Vadász-pataké, amelynek km

2-kénti legnagyobb vízhozama a 150 litert sem éri el, míg a Vasoncáé kereken 300 liter másodpercenként. 38.397-18 K= 19.500-30 P-vel, az 1918-as 16.217-20 K= 9176-60 P-vel és az 1919. évi 4864-74 К = 1148-10 P-vel. Az 1922. évi 33.975 К kiadás az erős koronaromlás miatt már csak 166-50 P-t jelent. — Elmondottak szerint az összes koronaértékű kiadások egyenlegeként 103.567-80 pengőt kapunk.