Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VI. Trummer Árpád: A Hernád mellékvizeinek rendezése

114 Idrány, Felső- és Alsóméra, Eues, Halmaj, Aszaló és Szikszó község, helyenként másfélméteres vízmagassággal. Az árvíz több helyen megrongálta a vasúti pályatestet és a vasúti forgalmat is csak nagy nehézségek árán sikerült biztosítani. Fokozta a helyzet súlyosságát a Hernád-folyó már említett árvize is, mely a Kishernád—Bársonyos-csatornától keletre eső völgyet már elöntötte s a völgy jobboldaláról lezúduló árvizeket visszatartotta. így állott elő például az a helyzet, hogy a különben magasan fekvő miskolc—kassai állami út Halmaj és Szikszó községek között mintegy félméteres vízzel volt elborítva. Az árvíz az út alsó oldalán bukásszerűen ömlött alá, magával ragadva a Vasoncza-patak völgyéből aláhozott kereszteket és boglyákat. Az árvíz által okozott nagymértékű károsodás a mellékvizek rendezésének ügyét ismét életre keltette. Az érdekeltségek kérelmére a földmívelésügyi minisztérium a kassai m. kir. kultúrmérnöki hivatalt a mellékvizek rendezésére vonatkozó tervek elkészítésére utasította és az erre szükséges összeget kiutalta. Az engedélyezés alatt lévő Vadász-patakrendezés pedig állami támogatással még ez év őszén megindult. A közbejött világháború az ügyet ismét visszavetette. A megfelelő személy. zettel nem rendelkező kassai hivatal a tervezést nem folytatta, s így a Vasonczapatak terve csak 1919-ben készült el. A háború folyamán lassan húzódott a Vadászpatak munkálatainak kivitele is, mert munkaerőben nagy hiány volt. A háború utáni években a Vadász-patak rendezésére még meglévő összeg — több, mint 100.000 aranykorona — a pénzromlás folytán elértéktelenedett s ezért a munkát nem lehetett befejezni és a többi patak rendezésére sem volt sok kilátás. Ezzel szemben az érdekelt gazdaközönség évről-évre mindjobban követelte a Kishernád—Bársonyos-csatorna tisztogatását, mert ebben látta, a most már évenként megismétlődő kisebb-nagyobb árvizek főokát. A malomcsatorna fenntartása a háború folyamán kétségkívül el volt hanyagolva. Ugyan még az 1913. évi árvíz által erősen feliszapolt meder is képes volt a 3 köbméteres üzemvíz elvezetésére, de a mellékvizeket már nem volt képes oly mértékben befogadni, mint korábban. A malomtársulat nem tudta az állandó nagymérvű tisztogatással járó fenntartási költségeket fedezni s ezért 1925-ben azzal a kéréssel fordult a hatósághoz, hogy kötelezze a mellékpatakok érdekeltségeit a malomcsatorna fenntartási költségeihez való hozzájárulásra, mert az idegen vizek által előidézett feliszapolódás eltávolítása nem a társulat feladata és érdeke. Ha ez a bevonás nem történnék meg, kötelezze a hatóság az érdekelteket a mellékvizeknek külön elvezetésére, mint azt a társulat 8939/1903. számú engedélyokirata is biztosítja. Az érdekeltségek a malomtársulat kérelme ellen természetesen élénken tiltakoztak és az I. fokú hatóság a kérelmet el is utasította. Mindamellett a mellékpatakok rendezésének ügye napirendre került s ennek volt köszönhető, hogy elsőül 1927-ben a Vadász-patak érdekeltsége, 1928-ban pedig az időközben megalakult „Alsó Vasoncza-patak Vizitársulat" oly mértékű állami segélyt kapott, amely a munkálatok végrehajtását lehetővé tette. Az említett két vízfolyás rendezése az 1928—30. években megtörtént. Mivel a két felső patak (Garadnai és Bélus) részben a kisebb árvízmennyiség, részben a nagyobb völgyesés miatt aránylag kisebb kárt okoz, mint a már ren-