Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - V. Dieter János: Két kisebb magasságú földgát építéséhez felhasználandó anyagokkal végzett vizsgálatok

КЕТ KISEBB MAGASSÁGÚ FÖLDGÁT EPLTÉSÉHEZ FELHASZNÁLANDÓ ANYAGOKKAL VÉGZETT VIZSGÁLATOK.

1 írta : DIETER JÁNOS. Miután országunk hegyvidékét elvesztette, a vízgazdálkodás terén a kisebb (6—10 m) magasságú földgátak nálunk nagyobb jelentőségre emelkedtek. A földgátakkal szemben támasztott főkövetelmény közismerten mindig az, hogy rajtuk a víz az elérhető legcsekélyebb mértékben szüremkedhessék át. Ehhez pedig a szokásos készítési módokon felül az szükséges, hogy anyaguk megfelelő összetételű, szemszerkezetű legyen. Minthogy az építendő gát helyén, vagy annak közelében ilyen anyag az egész gáthoz szükséges nagy mennyiségben a legritkábban szokott termelhető lenni, azért az efajta gátakat a vízfelől, vagy a középen rendszerint egy olyan kisebb-nagyobb vastagságú, plasztikus (agyagos), vagy szilárd (például vasbeton) vízzáró réteggel — takaróval vagy maggal — szokták ellátni, amely a fenti követelményeknek, illetőleg az elérendő célnak megfelel. Már most adott esetekben főkép ennek az agyagrétegnek — amelynek, mint látni fogjuk, sohasem szabad tiszta agyagnak lenni, hanem homokkal kell keverni azt, — az összetételére, szerkezetére, vízátbocsátó képességére nézve kell előzetesen vizsgálatokat végezni. Ezek pedig — különösen, mint esetünkben, régebben — nem tartoztak a legkönnyebb feladatok közé. Tanulmányunk rövid vonásokban két ilyen kisebb magasságú földgát építésével kapcsolatban végzett laboratóriumi anyagvizsgálatokra terjed ki, miket még 1922-ben végeztünk. Mind a két gát külön tömítéssel, plasztikus takaróval készült, amely a vízfelüli oldalon az első esetben homokból, a másik esetben kőtöltésből álló, támasztó testen fekszik. A kiválasztott minőségű vízzáró takaróhoz mindkét esetben szádfal csatlakozik, amely azonban csak a recski gátnál terjed ki az egész völgyszélességre és ér le a szikláig. Noha azóta a tudomány az efajta vizsgálatok miként való megejtése terén nagy lépésekkel haladt előre, mégis azt hisszük, hogy az előadandókból, ha útmutatás nem is, de bizonyos tanulság mégis leszűrhető lesz, mert a régebbi ismeretek alapján végzett, alább leírt vizsgálatokra támaszkodóan megépített gátak rendeltetésüknek mind a mai napig kifogástalanul megfeleltek. 1 Ez a tanulmány az Energiavilágkonferencia Nemzetközi Völgyzárógát Bizottságának 1933-ban Stockholmban megtartandó ülésére készült, mint Magyarországnak, amely a Bizottságban jelenleg ideiglenes tagállamként szerepel, a Bizottság által felvetett 2a. kérdésre („Anyagvizsgálati módszerek annak megállapítására, hogy valamely adott anyag földgát építésére alkalmas-e.") adott jelentése azzal a különbséggel, hogy a jelentésben a két gát leírása (szerkezete) részletesebben volt előadva. A cikk ezt itt most éppen csak, hogy érinti, mert azokról a Vízügyi Közleményekben egyenként rövidesen kimerítő ismertetés fog megjelenni.