Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - V. Kenessey Béla: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 51. §-a

AZ 1885. ÉVI XXIII. TC. 51. §-A. írta : KENESSEY BÉLA. A címben szereplő törvényszakasz a következőképen hangzik : ,,Ha utakon és vasutakon az átereszek és hidak a víz természetes lefolyására elégtelenek, az utak és vasutak tulajdonosai a lefolyásra alkalmas munkálatokat, ha azok elégtelensége nem később létesített vízimunkálatok következtében keletkezett, saját költségükön, záros határidő alatt tartoznak foganatosítani.''' Ez a szakasz szószerint megegyezik a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. tc. 65. §-ával. Ebben a tanulmányban az idézett törvényszakasszal kapcsolatban több dolgot kívánok vizsgálat tárgyává tenni. Mindenekelőtt azt a kérdést kell tisztáznom, mit kell az átereszek és hidak elégtelenségén érteni? Ha erre kielégítő és világos magyarázatot lehet adni, a folyományok maguktól adódnak. A feleletadás érdekében előbb azonban azt kell megállapítani, hogy minden ilyen műtárgy (az alábbiakban az „átereszek és hidak" kifejezés helyett mindig a „műtárgy" szót használom), akkor van helyesen megépítve, ha az 51. §. szava szerint megfelel a természetes vízlefolyási viszonyoknak. Ez tehát kettőt szab meg. Mindenekelőtt megszabja a műtárgyak alatt megkövetelhető, a természetes vízlefolyási viszonyoknak megfelelő fenékmélységet, aminek nagyságára itten kiterjeszkedni fölösleges, mert hiszen azt a Vízügyi Közlemények 1931. évi január—júniusi füzetében közölt, „Az 1885.XXIII. t.c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek" című értekezésemben pontosan kifejtettem. A természetes vízlefolyási viszonyok egyben olyan mederméreteket is megkövetelnek, amik mellett a meder az azoknak megfelelő közepes árvízmennyiséget a partokon való túlemelkedés nélkül képes levezetni. Ezenkívül nyilvánvalóan megszabja a műtárgy nyílásának legkisebb szélességét, tehát a szabadnyílást is, aminek nagyságára természetszerűen a legnagyobb árvizeknek van befolyásuk. Az egyáltalában várható legnagyobb árvizeket a műtárgyaknak csak igen csekély mértékben szabad ugyanis duzzasztaniok, mert különben azok alatt igen könnyen súlyos károkra vezető kimosások keletkezhetnek. Az eddig tett megjegyzések csupán olyan kisebb vízfolyásokra vonatkoznak, amiken sem hajózás, sem tutajozás nincsen. Amint azonban hajózható, vagy tutajózható vízről van szó, a felsorolt feltételekhez még az is járul, hogy a műtárgynak azok gyakorlatát akadályozniok nem szabad, tehát a szerkezet alsó élét olyan magasra kell tenni, ami mellett ez a feltétel is ki van elégítve. Ehhez még hozzáteendő, hogy a nyilásnak a vontatóút elhelyezését is lehetővé kell tennie. A korábban említett fenékmélység a műtárgy kellő biztonságával kapcsolatban megszabja az alapozás mélységét is. A gyakorlatban felmerülő vitás esetekben rendszerint arról van szó, hogy a műtárgynál vagy a meder feneket kell leszállítani, vagy pedig a mederszelvény