Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - IV. Trummer Árpád: Újabb vízmosáskötések

76 VEZET. A vízmosáskötés rendszerénél a kőgátak 1-0 m magasságú szárazon rakott (vagy egypár esetben habarccsal hézágolt) falazatból állottak, amelyek 1-0 m hosszú, sövényfonással biztosított utófenékkel voltak kiépítve. A gátak enyhén íves alaprajzzal és 0-30 m magasságú parabola-szerű koronával készültek, mint azt a 11. számú rajz mutatja. A kőgátak között 0-40 m magasságú karózott rőzsegátak épültek. Az 1-20 m hosszú tölgy- vagy akácfakarók egymástól 40—50 cm-nyire lettek leverve és rőzsével befonva. A fonás a föld színe alatt 20 centiméter mélyen végződött. Az egyes fenékgátak között a feltöltendő fenékrész vízszintes maradt, vagyis az 11. ábra. alsó gát koronája a felette levő gát aljának magasságában volt. (L. 11. ábra.) Ugy a rőzse, mint a kőgátak mögött földfeltöltés készült. Az eséscsökkentő munkálatokat a meredek oldallejtőkre való tekintettel a, vízmosás oldalain létesített hosszfonások egészítették ki. Ezek az ismert módon készültek, egymás felett 1-50—2-00 m magasságban a rétegvonalak irányábau, mint azt a 12. számú képen láthatjuk. A hosszfonások mögött történt az akáccsemeték beültetése. A fenék feltöltése után itt is akáccsemetéket ültettek, a nedvesebb részeken pedig fűzdugványozás történt. Sorszám A végrehajtás ideje Fené kő {gátak sz rőzse áma sodrony fonatú Hosszfonás : fm. Akáccsemete: db. Fiizdugvány db. 1. 1911 32 1,276 10,179 115,000 2. 1912 15 1,764 4 9,393 95,000 10,000 3. 1913 84 891 3 7,910 113,000 15,000 4. 1914—15 1 45 495 — 1,604 150,000 — 5. 1916—18 i 10 853 — 108,000 j) 25,500 0. Összesen 186 5,009 7 29,086 l

! 581,000 j 50,500