Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
1. füzet - IV. Trummer Árpád: Újabb vízmosáskötések
71 kénti költsége itt a magassághoz képest 50 P, 85 P és 122 pengő. Ezek alapján, ha X = 2-2 értéket veszünk számításba és a gátak koronahosszúsága 8-0, 9-0 és 10-0 méter, a költségek aránya a következőképen alakul : H нг п 45°os oldallejtőjű völgynél, a fenékgátak A számított a érték H нг п költségeinek aránya a' rÍnysám A számított a érték 2-00 K t 1220 К л ~ 400 301 3-30 1-50 K1.5 _ 765 K x 400 1-91 213 1-33 A'ü 1220 _ 76 5 1-77 1-74 Mint láthatjuk, a 2-0 és 1-50 méteres gátak építése aránylag előnyösebb, mint az 1-0 métereseké ; az 1-50 méteres a 2-0 méteressel szemben pedig körülbelül egyenértékű. A b értékét itt nem vettük számításba, mert az ily alacsony gátakra nézve, mint már említettük, nem ad megfelelő értéket. A kivitel alkalmával a folyóméterre eső építési költséget sikerült a tervezettnél lényegesen alacsonyabbra leszorítani, s így a magasabb gátak építésének előnyös volta a gyakorlatban is bebizonyosodott. Az ismertetett számítási mód természetesen csak a tervezés ellenőrzésére alkalmas. A kivitelnél az átlagos szabványértékek a helyi körülmények miatt amúgy is nagyobb változásnak vannak alávetve, amire a tokaji vízmosáskötések ismertetésénél még részletesen ki fogunk térni. Arra azonban alkalmas, hogy a tervezőnek a költségeket és az építendő gátak magasságát illetőleg tájékozást adjon, amire pedig az eddigi gyakorlatban nem igen voltak figyelemmel. A fenékgátak különleges alkalmazása. Nemcsak a vízmosások megkötésénél alkalmazunk fenékgátakat, hanem nagyesésű patakok mederrendezésénél is, ahol kétféle szempontból jöhetnek számba. Az egyik az esés csökkentése, a másik a hordalék visszatartása. Az esés csökkentésére ott kerül sor, ahol a meder és a partok anyaga nem képes az árvizek elragadó erejének ellenállani s ezért a meglevő esés korlátozásával kell a víz sebességét csökkenteni. Hogy ez mily esésnél következik be, arra nézve az előzőkben elmondottak azzal az eltéréssel irányadók, hogy a fellépő sebességet nem a V = 20sin 3U qp-képlet alapján határozzuk meg, hanem a Rziha-féle adatok, vagy a patakmederb en lefolyó mért, vagy számított vízsebesség alapján. Az esést általában 4 % 0 alá nem kell csökkentenünk, viszont 8—10%o-nál nagyobb fenékesést csak kivételes esetben hagyunk meg. Az eséscsökkentő fenékgátak 0-50—1-00 méter magasságúak. Magasabb gátat csak megfelelő helyi viszonyok esetén építünk (pl. felhagyott malomvízhasználatnál), mert a magas gátaknál nemcsak a költség nagyobb, hanem ily gátaknál az alsó mederrészt is nagy mélységre kell leásnunk, ami tetemes földmunkatöbbletet jelent. Hasonló fenékgátat az utóbbi években is több helyen alkalmaztunk vagy terveztünk és ezek a meder megkötésére alkalmasnak bizonyultak. Egy méter fenékszélességű és 2-0 m mélységű patakmederben épült 0-70—0-80 m magasságú
