Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

54 gyében, ami a mult század kilencvenes évei végén került a közigazgatási bíróság elé, és aminél a bíróság elrendelte az ártérfejlesztés keresztülvitelét. Ennek költségeit pedig senki sem lévén hajlandó fedezni, az ügy csak nem régen fejeződött be, de a munkákat még megcsinálva ma sincsen. Végezetül még csak azt kell megbeszélni, hogy az érdekelt birtokosok bevonásánál egyetlen, vagy többféle kulcsot alkalmazzunk-e? Az előadottakból kitűnik, hogy sem a parti, sem pedig az ártérieknek nevezhető birtokok közt nem igen lehet olyanokat találni, amiknek előnye mások előnyéhez képest nagyobb jelentőségű volna. Ezért nem is lehet értelme az érdekelt birtokok osztályozásának és annak alapján többféle kulcs alkalmazásának. Lehetséges, hogy adott esetben akadnak egyesek, akik ezt a felebbvitel során álürügyként követelik, azonban az ilyen követelés tapasztalat szerint sohasem irányul másra, mint a végleges megoldásnak a lehetőség szerint való kitolására. Az ilyen követelésnek való helyadás nem tekinthető tehát másnak, mint a végleges megoldás elé vetett gáncsnak. Ha hatóság a viszonyok mérlegelése mellett teszi meg rendelkezéseit és a munkálatra fordított költségek valóban arányban állanak az elérhető haszonnal, emellett pedig csak olyan munkálatokat rendel el, amik a 40. § alapján kötelező erővel tényleg el is rendelhetők, a csakazértis okvetetlenkedők követeléseinek a munkálatok végrehajtását megakadályozniok nem szabad.