Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

52 Mielőtt azonban az eljárást ismertetném, egy kis kitérést kell tennem. Amint a hatóság a 40. § alapján intézkedett, a vízfolyás jókarbahelyezésénél és későbbi fenntartásánál érdekelteket megállapította, voltaképen nem szervezett vízitársulatot, de az érdekeltség mégis nagyban hasonlít ahhoz. Hogy ez mennyire így van, arra idézhetem a következő miniszteri elvi jelentőségű határozatokat : Az 51,266/1894. sz. döntvény szerint az alispán a jókarbahelyezés tervét, költségvetését és a hozzájárulás arányát hivatalból készítteti el és azokat a vízjogi törvény 105 (163) szakasza értelmében közszemlére kitéteti. A 69,491/1891. sz. döntvény pedig az aránykulcs egyöntetű megállapításáról szólva, annak tekintetében a törvény 108. §-át idézi. A törvénynek úgy 105, mint 108. §-& vízitársulatokról szól, tehát amikor a miniszter a 40 szakaszon alapuló munkálatoknál azokat idézi, már analógiát lát az annak alapján megállapítandó és a szervezett társulati érdekeltség között. Ha tehát ez az analógia a miniszter elismerése szerint is megvan és ha a 40.§. alapján való érdekeltség akár a hatósági tárgyalás alkalmával, akár pedig bármely későbbi időben vízitársulattá alakulhat, akkor már az érdekeltség megállapítására vonatkozó hatósági tárgyalás előtt is célszerű olyan eljárás követése, ami legalábbis közel áll a társulatoknál alkalmazandóhoz, s ami egyben minden érdekeltnek nemcsak megadja az érdekeltségi terület körülhatárolására való befolyást, hanem egyben megnyugtatólag is hat. A mondottak szerint teljes sikerrel alkalmazható eljárás most már a következő: A vízfolyás jókarbahelyezésének tervét készítő kultúrmérnöki hivatal községenként elkészíti a vízfolyás és környékének kataszteri térképmásolatát és a birtokosoknak olyan módon való kimutatását, hogy azokban nemcsak a feltétlenül érdekeltté váló birtokok, hanem azok elég bő környéke is fel legyen tüntetve. Amint az így elkészített térképek rendelkezésre állanak, a hivatal egy tagja előzetes értesítés után sorjába veszi a helyszínén az egyes községeket. Gondoskodik a hivatal arról, hogy a vízfolyás bejárásának pontos idejéről necsak az elöljáróságok, hanem azok útján a birtokosok is értesüljenek. A kiküldött kultúrmérnök azután az elöljáróság és a megjelent érdekeltek jelenlétében megmagyarázza az eljárás célját, s azután azok közben jötté vei bejárja azt a határvonalat, amin belül fekvő birtoktestek a munkánál érdekelteknek tekintendők. A határvonalat már a helyszínén valamiféle el nem törülhető és feltűnő színnel berajzolja a térképbe. Községenként a helyszíni bejárás után a térképre körülbelül a következő szövegű záradék vezetendő reá : „Alulírott községi elöljáróság és vízfolyás (patak) jókarbahelyezésénél érdekelt birtokosok ezennel igazoljuk, hogy ebben a térképben színnel megjelölt határvonalon belül fekvő birtoktestek az említett vízfolyásnak (pataknak) az 1885. évi XXIII. le. 40 szakasza alapján való jókarbahelyezésénél érdekelteknek tekintendők." Ezt a záradékot a község elöljáróságának a község pecsétjével megerősítve, továbbá a megjelent érdekelteknek alá kell írniok, de aláírja egyben az eljáráson résztvett kultúrmérnök is. Az így keletkező és ősérdekeltséginek nevezhető térképet azután a hivatal a záradék hivatalos másolatával együtt tetszőleges példányszámban sokszorosíttatja. Természetesen lényegesen egyszerűbbé válik akkor a dolog, ha a hivatal kiküldött