Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

46 az A. víziműre 17-674 kat. hold a B. „ 7-613 „ „ a C. 12-849 „ az öntözésre 1'828 ,, a tógazdaságra 8'199 „ valamennyire tehát 48-163 kat. hold teher esik. Miután azonban az öntözés egész terhe nem lehet kisebb az előbb kiszámított 2'309 kat. holdnál, a különbözetet, vagyis a 23 09 —1-828 = 0-481 kat. holdat a B. vízimű javára kell írnunk, mert hiszen az nemcsak a maga, hanem az öntözés érdekében is duzzaszt. Ezt a különbözetet tehát a B. 7"613 holdnyi terhéből le kell vonni, s így annak végleges terhe 7-132 hold lesz. A C. vízimű viszont a tógazdaság javára is duzzaszt, tehát a 10'355 — 8'199 — 2-156 kat. hold különbözetet annak javára kell írnunk, illetve annak 12'849 holdnyi hozzá járulásából levonnunk. A maradvány, mint C. terhe tehát 10'693 hold. Ezek figyelembevételével tehát a végleges teherviselés az egyes használatokra a következő kat. hold számokkal fejezhető ki: Az A. víziműé 17'674 kat. hold A B. „ 7-132 „ „ A C. „ 10-693 „ Az öntözésé 2'309 ,, „ A tógazdaságé 10 355 „ ,, Az összeg 48'163 kat. hold, vagyis ugyanannyi, amennyivel az öt vízhasználat megterhelhető. Azt hiszem, a bemutatott példák eléggé megvilágítják a lehetséges eseteket és a különböző vízhasználatok folytán a vízlefolyási viszonyokban okozott zavarokat, valamint azok következtében azt az alapot is, amin elindulva a vízhasználatok birtokosai reálisan róhatók meg az általam használt kifejezés szerint ideális hozzájárulási területtel. Kitűnik az előadottakból az is, hogy a számokban ki nem fejezhető előny, vagy haszon helyett mennyivel egyszerűbb a zavaró körülmények figyelembevétele és egyben az a vízlefolyási viszonyokban okozott zavar folytán mennyivel igazságosabb is. Ennek az eljárásnak meg van az az előnye is, ha egyes vízhasználatok megváltoznak, vagy újak keletkeznek, a parti és ártéri birtokok összegében nem áll be változás, s a későbbi fenntartásnál érdekelt valóságos és ideális hozzájárulási területek összege mindenkor könnyen megállapítható. Nem kívánom állítani, hogy a vázolt eljárással valami olyant teremtettem volna meg, ami'a hozzájárulás kérdésének megoldását ideálissá tenné, de hitem szerint azzal mégis közelebb lehet jutni a mindig hangoztatott osztóigazsághoz. Az előadottakkal kapcsolatban még egy lényeges megjegyzést kell tennem. Ugyanis a felsorolt példák mindegyikében a völgyet átlagos szélességűnek vettem, s így állapítottam meg a vízfolyás folyóméterére eső 0-05 kat. holdnyi érdekelt területet. Az azonban természetes, hogy a völgy szélessége változó és