Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VII. Mantuano József: A nyergesgátak újabb alakja

221 1. A duzzasztógátaknak ellen kell állani a legerősebb ütéseknek és nagy jégnyomásoknak is. A nagy jégnyomás felfogására nagy támaszközű szerkezetnél nagy teherbírású tartóra van szükségünk. A nyergesgátnál bármilyen hosszú is a nyílás, a támaszköz nem több a két borda közötti távolságnál, ami rendesen 2-0 m körül van, tehát hosszú gátnál sincs szükségünk nagyméretű tartó szerkezetre, mert a bordák minden 2-0 m távolságban a csuklón át, a kapott erőket átadják az alaptestnek. Ez az elrendezés az, ami lehetővé teszi, hogy aránylag nagy erőket könnyű és nem nagy méretű tartószerkezettel fogunk fel. Az ütésekkel szemben különösen alkalmas a nyergesgát, mert azokkal szemben teljesen rugalmasan viselkedik. Erős ütés esetén a gát egy kicsit összecsukódik, majd ismét újra a régi helyzetet foglalja el, tehát mintegy hidraulikus fék működik. 2. A jégtáblák a duzzasztó gáton akadálytalanul mehessenek át és a gát mozgatását ne hátráltassák. A jégtáblák a gáton könnyen juthatnak keresztül, mert a felső tábla 45°-os lejtő mellett alkalmas arra, hogy a még esetleg mélyebbre lenyúló jégtáblák is könnyedén átdobódjanak a gátkoronán és másik oldal 45°-os lejtőjén a jégtábla lecsússzék anélkül, hogy akár az utófenékben, akár magában a gátban nagyobb kárt tegyen. Ha a gát mögött időnkint nagyon felgyülemlik a jég. a táblákat egy kissé összecsukjuk, ami által a gátkorona lejjebb kerül és a felgyülemlett jég levonulhat. Dr. Ing. Ottmann (Die Bautechnik 1925. év 18. szám), Dr. Ing. Kulka (Die Bautechnik 1926. év 21. szám), Geisse építésügyi főtanácsos (Die Bautechnik 1926. év 55. szám) értekezéseikben, közösen mind megállapodnak abban, hogy a jégzajlás szempontjából csakis a süllyeszthető koronájú gátak az alkalmasak. Ennek az általuk olyan egyöntetűen megállapított feltételnek, amelyet az újabb szerkezeteknél mintegy feltétlen szükséges követelményt állítanak fel, a nyergesgát megfelel. Igaz ugyan, hogy Kulka oly annyira ellene van a fenékbe süllyeszthető gátaknak, hogy ellene mintegy dogmaként mondja ki eddigi tervezői tapasztalata alapján, hogy csak ott építsünk ilyen típusú gátat, ahol azt valamilyen esztétikai szempont kívánja meg, hogy a tájképet ne zavarjuk meg nagy kezelő hidakkal és felhúzó szerkezetekkel, mint ahogy ez a gondolat felmerült a heidelbergi gátnál is, ahol egy régi tradiciójú város látképét nem akarták megzavarni. Kulka azért ellenzi a fenékbe süllyeszthető gátakat, mert a mozgórészek alá jutó hordalék vagy jég a gát lesüllyesztését akadályozhatja meg. Kulka azonban az előbb említett véleményében elsősorban a szektorgátat tarthatta a szeme előtt, ahol ilyen akadályok aránylag könnyen előfordulhatnak. A nyergesgát alá azonban nehezebben kerülhet olyan mennyiségű hordalék s nagyobb jégdarab egyáltalán nem, úgy, hogy ezzel a komoly aggodalommal szemben a szerkezet mindenesetre kevésbé érzékeny. 3. A mozgató berendezést és magát a mozgatható gátrészt úgy kell elrendezni, hogy a legkevesebb alkalmat adja az egyes részeknek másokhoz, különösen a mozgó résznek az álló gátrészhez való hozzáfagyásához. A táblák oldalt oda fagyhatnak a pillérekhez, vagy az ellenfalakhoz, ezt azonban könnyű a falban elhelyezett elektromos fűtőtestekkel megakadályozni. Veszélyt különösen csak az alsó tábláknál jelent, mert hiszen a felső tábla felett 0° C. körüli víz van, ami a további lehűlést hátráltatja. A gross-wohnsdorfi gátnál, a fagyás megakadályozására oldalt egy melegvízzel táplálható csatornát helyeztek el a falban. Azonban használatára még nagy hidegben sem volt szükség. A felső tábla csuklóinál fagyásról nem igen lehet beszélni, mert részben közel van az altalaj hoz, ahonnét bizonyos mennyiségű meleget úgyis kapnak, kívülről is borítva vannak vastagabb vízréteggel, ami az összefagyást