Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VII. Mantuano József: A nyergesgátak újabb alakja

211 a szerkezet ilyen elrendezés mellett labilis és csakis külön erők alkalmazásával marad egyensúlyban. Ezt a külön erőt éppen az alsó táblára ható h

2 magasságú vízoszlop nyomása adja meg. A továbbiak során az alsó táblára gyakorolt víznyomás számításánál egyelőre tekintsünk el a tábla meggörbített voltától, képzeljük azt a homlokfal folytatásába eső egyenesnek. Ezt a közelítést a tervezés első lépéseinél bátran megtehetjük, mert még ekkor a táblák pontos önsúlyát úgy sem ismerjük s az így elkövetett elhanyagolás nem nagy értékű, egyben pedig a számításban a biztonság javára szolgál. Feltételezzük még, hogy az összekötő lánc nem húzódott meg és még nincs igénybevéve. Ismeretlen аЛ'а hengeren átadódó és a h

2 víznyomásból származó erő. Két egyenletet írhatunk fel. Az első a CD-l

ар, a másik az A J30-lap egyensúlyára vonatkozik. A felső táblára hatnak mint külső erők : a a felső tábla önsúlya, a felső víznyomásból származó V

1 erő és a belső víznyomásból származó V

x' erő. Az alsó táblára működő külső erők: G

2 az alsó tábla önsúlya, V'

2 a belső víznyomás eredője. A C-ponton az ABC felső tábláról átadódik а В az alsó tábla síkjára merőleges és M В', az alsó tábla síkjával párhuzamos irányú reakcióerő. A i

лВ a súrlódás következtében fellépő ellenállásból keletkezik az összecsukódás, vagy a felemelkedés pillanatában. Jelen esetben az összecsukódást vettük figyelembe. А ц értéke 0-15—0-20-ra tehető. (?!«!+ V

lV

l~ F/V — B' (a + M6) = o — G

2a

2+V

2'v

2'~B' (a — \xd) — o ahol A fenti értékeket behelyettesítve és rövidítve kapjuk : h

3 1 ^iffli + ï —

—

—

w)

3 —ц6 = о V — G

2 a

2 -f- f -J- — В' (a — ц d) = о egyenleteket. A két egyenlőséget összefoglalva és a szükséges behelyettesítést elvégezve, a következő harmadfokú egyenletet kapjuk : a + m' 3(a — fid) 3 a+ \ib h

3 Y + ^V^Ï — 3h

2m? y — G

2a

2 c ^ — G

1a

1~fj = о amiből a h

2 értéke meghatározható. Állapítsuk meg most már a gát erőjátékát ugyanebben a helyzetében, de az összekötő lánc által kifejtett húzóerőt figyelembe véve. (Lásd 6. ábrát.) Ez esetben a szerkezet úgy működik, mint egy háromcsuklós ív, ahol azonban a középső csukló 13*