Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

37 Ez az eredmény természetesen csak akkor áll, ha a duzzasztás az egész éven át tart. Rövidebb idejű duzzasztásnál a most kiszámított területet a már ismert módon redukálni kell. Minden, duzzasztással kapcsolatos vízhasználat hozzájárulása igen tekintélyesen csökkenthető, ha az annak érdekében szükséges duzzasztást az éppen szükséges mértékig csökkentjük, ha olyan berendezést alkalmazunk, ami a vizet éppen csak félretereli. Ennek megvilágítására elég annak megemlítése, hogyha a példabeli 30 cm duzzasztást 9 cm-re szállítjuk le, az annak folytán való hozzájárulás 1-305 kat. holdban adódik ki, vagyis amíg a duzzasztás a korábbinak 0-3 része, a hozzájárulási terület 0-077 részre csökkenik. Kitűnik a közölt példából az is, hogy annak a vízhasználatnak a birtokosa, akinek érdekében a duzzasztás történik, nagyon is saját jól felfogott érdekében cselekszik, ha nemcsak a duzzasztás nagyságát minél kisebb értékre szorítja le, de egyben arról is gondoskodik, illetve, ha olyan művet alkalmaz, aminél a duzzasztás a vízhasználat szünetelés idejére teljesen megszüntethető. Ez pedig a már mondottak szerint szilárd koronájú duzzasztóknál csak úgy vihető keresztül, ha a szilárd koronájú műbe zsilipes nyílást épít bele, aminek tábláját azután nemcsak akkor hozza fel, ha használata időlegesen szünetel, hanem lehetőleg árvíz idejében is. Erről szólva, egy fontos megjegyzést kell tennem : A gyakorlatban igen sok esetben tartózkodnak a szilárd koronájú bukók alkalmazásától és pedig azért, mert azok elősegítik a felettük lévő meder feliszapolódását. Ezért azután inkább zsilipes műveket csinálnak, vagy a hatóságok csináltatnak, amiknek meg van az az előnyük is, hogy szélességi méretük mindig kisebb, mint a szilárd koronájú gátaké. Ha azonban megfontoljuk, hogy a 40. § alapján jókarbahelyezendő vízfolyások általában nem nagyok, s hogy a nem kezelt zsilipes duzzasztók még roszszabbak a legrosszabbul méretezett szilárd gátnál is, úgy a mérleg bizonyára az utóbbiak javára billenik. A zsilipes gátakat kezelni, árvíz alkalmával a táblákat felhúzni kell. Ez a kezelés pedig annál bizonytalanabb, minél messzebb esik a mű a kezelő, vagy a birtokos állandó tartózkodási helyétől. Különösen fontos ez igen hirtelenül fellépő záporok következményeként megjelenő árvizeknél, amikor a táblák felhúzásának mellőzését rendszerint azzal szokták indokolni, hogy az áradás olyan hirtelenül jött és olyan magas volt, hogy egyrészt a zsiliphez oda sem lehetett kellő időben jutni, másrészt pedig az áradat az odajutást is lehetetlenné tette. Ezeket meggondolva, leghelyesebb a szilárd koronájú duzzasztónak olyan, méretekkel való előírása, hogy az a mederben különben kiöntés nélkül megférő középárvizet ne duzzassza. Az ilyen mű árvíz alkalmával kezelésre nem szorid, Be kell azonban a szilárd koronájú gátba zsilipes nyílást is építtetni és pedig úgy. hogy annak szélessége a szilárd gát koronaszélességébe be legyen számítva, vagyis úgy, hogy annak felhúzott állapotban való vízátvezető képessége figyelmen kívül hagyassék. Az minden esetre igaz, hogy az ilyen, rendszerint a szilárd gát valamelyik végébe beépített zsilipes nyílás árvíz alkalmával olyan turbulenciát okozhat, aminek következményei ellen védekezni kell. Ez a védekezés azonban kis vízfolyások nál sohasem lehet magas fokú. A kellemetlen turbulenciát azonban el is lehet ke-