Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - V. Kenessey Béla: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 51. §-a

199 meg. Fekvésük tehát meleg és száraz, nagyobb a párolgás, hosszabb a vegetációs időszak és a talaj a kedvező fizikai tulajdonságok és a nagyobb mélység következtében a legbelterjesebb mezőgazdasági termelésre is alkalmas. Az ilyen talajok mélyebb rétegei megfelelő mennyiségű szénsavas meszet is tartalmaznak. Nem kell tehát felesleges nedvességüket tökéletesen eltávolítani. Lecsapolásukra (a legnehezebb talajoktól eltekintve, melyek kisebb mélységű alagcsövezést igényelnek) tehát főkép a közepes talajokban mélyebb csővonal nagyon megfelel. Ezekre a táblázatban megadott mélység—távolság közötti összefüggés minden vonatkozásban érvényes. Könnyebb talajokban a túlságos kiszárítás elkerülése végett célszerű lesz nagyobb vonaltávolságok esetén a mélységet 1-0 m-nél kevesebbre venni. 2. A tisztán gabona-, valamint a gabona-burgonyatermő vidékek fekvése a tengerszint feletti 450 m-nél magasabb. A légköri csapadék évi összege 600 mm-nél több, általában nedvesebbek és hűvösebbek, a párolgás kisebb, a vegetációs időszak rövidebb, a talaj ltevésbbé termékeny és a mezőgazdasági termelés kevésbbé belterjes. A nagyobb nedvesség következtében a fizikai tulajdonságok tekintetében a talajviszonyok lényegesen rosszabbak. Az altalaj túlnyomóan vastartalmú s átbocsátóképessége csekélyebb. A vegetációs időszak meghosszabbítása érdekében — főkép kora tavasszal — kívánatos, hogy a felesleges csapadékvíz gyorsan le vezettessék. A táblázat megkülönböztetést tesz még másodrendű és elsőrendű talajok közt. a) A. másodrendű talajok fizikai tulajdonságai jobbak, mert a rétege mélyebb és kevésbbé tömődött. Közepes, vízáteresztőbb talajok elbírják a megfelelően mélyebben és nagyobb távolságra elhelyezett szívó vonalakat. b) Az elsőrendű talajok mélysége kisebb, homokos-tö melékesek s nem mélyen fekvő sziklás alapon fekszenek. Középső rétegük (az illuviális szintben) erősen vastartalmú, ragadós. Csak a levegőn porlad szét. Ez a talajnem elbírja az 1-0 m-nél kisebb alagcsőmélységet is. A táblázat kötöttségi fokuk szerint a talajnemek 9 osztályát tünteti fel. Az elsőbe azok a talajok tartoznak, amelyeknek 0-01 mm-nél kisebb szemnagyságú alkatrészei a Kopecky-féle iszapoló eljárással elkülöníthetők. A II.-ba azok, amelyekben 2 %-nál nagyobb az 0-01—0-05 mm átmérőjű szemcsék száma. Ezek a szemcsék kedvező hatással vannak a talaj szerkezetére és növelik a víz átbocsátóképességét. Figyelmen kívül hagyták a táblázatban 0-05—1-0 mm, valamint 0*1—2-0 mm szemcsenagyságú talajokat. Az 1—3 számú nehéz talajok apró szemcséjűek, az alluviális szint vízátbocsátóképessége csekély. A legnehezebb talajban az alagcső mélysége föltétlenül kicsiny legyen. A 2 és 3 számú talajnem már lehetővé teszi az alagcsőmélység és -távolság közötti összefüggés figyelembevételét. E talajnemekre vonatkozóan a táblázatban megadott alagcsőmélységek magasabb (első) adatai mészdús és alsórétegű termékeny tdajokra érvényesek, a mélyebb (második) adat pedig olyan nehéz talajokra vonatkozik, melyeknek alsó rétege terméketlen és nagyrészt vastartalmú. A 4—6 számú talajok mechanikai összetétele közepes. Ezeknek már van bizonyos fokú vízátbocsátóképességük s ezért a mélyebb alagcsövek aránylag nagyobb esőtávolságot is elbírnak. E talajokra irják elő a legnagyobb mélységet, mert a mély rétegeknek nagy a mésztartalma és más tápanyagok is előfordulnak bennük. A kisebb csőmélység vastartalmú altalajrétegek esetén alkalmazandó.